magyar vívónő, edző From Wikipedia, the free encyclopedia
Rejtő Ildikó, Ujlaky Jenőné, Ságiné Rejtő Ildikó (Budapest, 1937. május 11. –) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett kétszeres olimpiai bajnok magyar tőrvívó, edző. Öt olimpián vett részt és valamennyin érmes helyezést ért el. A magyar női vívás történetében páratlanul eredményes pályafutása alatt összesen hét olimpiai és tizenöt világbajnoki érmet nyert.
Súlyos halláskárosodással született, egyik fülére nem hall, a másik füle is 60%-ban halláskárosodott.[1] Noha az iskolában nem gúnyolták nagyothallásáért, és megtanult szájról olvasni, egészségi problémái miatt – saját bevallása szerint – kisebbrendűségi komplexusa alakult ki.[1] Gerincferdülésének korrekciójára testnevelő tanára, Nyári Magda vívó javaslatára kezdett el vívni.[1] Mestere Hátszegi József volt.
1951-től a Budapesti Petőfi, illetve a Budapesti Bástya, 1956-tól az Elektromos, 1960-tól az Újpesti Dózsa vívója volt. Az 1955. évi budapesti ifjúsági világbajnokságon hatodik lett, a következő évben Luxemburgban, majd 1957-ben Varsóban már ifjúsági világbajnokságot nyert. Ugyanebben az évben bekerült a felnőtt válogatottba és részt vett a felnőtt világbajnokságon. 1958-ban szerezte első világbajnoki érmét. A következő évben világbajnok lett csapatban. 1960-ban, a római olimpián csapatban ezüstérmet szerzett.
1961-ben csapat ezüstéremmel térhetett haza a világbajnokságról. A következő évben csapatban első, egyéniben ötödik lett a vb-n. 1963-ban nyerte egyetlen felnőtt világbajnoki címét. Ugyanitt csapatban második lett. Az 1964-es olimpián a fegyvernem mindkét versenyszámában a dobogó tetejére állhatott. A világbajnokságokon csapatban 1965-ben negyedik, 1966-ban második, 1967-ben első helyezett volt. 1968-ban az olimpián csapatban második, egyéniben harmadik volt.
1969-ben világbajnoki csapat bronzérmet és egyéni ötödik helyezést ért el. A következő évben csapatban lett negyedik a világbajnokságon. 1971-ben csapatban és egyéniben is ezüstérmes volt a vb-n. Az 1972-es olimpián csapatban második lett. 1973-ban csapatban világbajnok, egyéniben bronzérmes volt. 1974-ben és 1975-ben vb ezüstérmes lett csapatban. A montreali olimpián bronzérmes lett csapatban. 1977-ben világbajnoki negyedik helyezett lett csapatban. Az 1978-as hamburgi vb-n nem ért el helyezést. Ezt követően már nem szerepelt a válogatottban. 1980-ban az aktív sportolást egyesületénél is befejezte.
Visszavonulása után az Újpesti Dózsa (1981–1987), majd a Budapesti Honvéd (1987–) technikai vezetője lett.
1995-ben veterán Európa-bajnoki, 1999-ben veterán világbajnoki címet nyert.
