Rehó

Rehó (románul: Răhău, németül: Reichau) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Rehó (Răhău)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Rang	falu
Községközpont	Szászsebes megyei jogú város
Irányítószám	515802
SIRUTA-kód	1918
Népesség
Népesség	959 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	3 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 54′ 14″, k. h. 23° 37′ 14″45.903945, 23.620653
Sablon • Wikidata • Segítség

Rehó környéke 1770 körül

Fekvése

Szászsebestől 6 km-re délkeletre, a Nagy-Székás patak bal partján fekszik.

Nevének eredete

Német eredetű ('gazdag berek'). Történeti névalakjai: Ryho (1291), Ryon és Rychova (1309), Rychau (1372), Rychen (1532).

Története

Az első falu a mai főút mentén feküdt. A középkorban szászsebesszéki szász falu. 1601 és 1603 között elpusztult, ezután települt újra mai helyén, román lakossággal. Az evangélikus egyházközség hívek nélkül is fennmaradt egészen 1865-ig (a Királyföldön a román jobbágyok a legtöbb helyen az evangélikus lelkésznek fizették a dézsmát), 1848-ig pedig a falu jegyzői is szászok voltak. A német községi nyelvet 1861-ben váltották fel a románnal.

Igen hamar, már 1794-ben működött ortodox iskolája, amelyet Szászsebesről, Szászcsórból, Bervéről, Kelnekről, Lázból és Kákováról is látogattak diákok. 1847-ben új iskolaépületet emeltek, téglából.
1870-ig a férfiak középen kettéválasztott hosszú hajat hordtak.

1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott. 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.^[2] 1882-ben burkolták első utcáját. 1897-ben a házak többsége téglából, kisebb részük kőből épült, általában cserépfedéllel. Háromosztatúak voltak (lakószoba, konyha, éléskamra). A házasságokat a települési exogámia jellemezte (Kákova, Péterfalva, Kelnek).

1897-ben 3224 holdas határának 57%-a volt szántó, 13%-a legelő, 11%-a erdő (tölgyes), 7%-a rét és 6%-a szőlő. A szántóföldeken háromnyomásos művelést folytattak (búza, kukorica, ugar – a kukorica közé tököt és babot, a homokosabb talajokon krumplit vetettek). A Valea Caselor patakból 1910 körülig aranyat mostak.^[3] Legfontosabb jövedelemforrása a szőlőművelés volt. 1989-ben 163 hektárnyi szőlőterülettel büszkélkedett, amelyeken főként járdovány és királyleányka termett.^[4]

Lakossága

1850-ben 1823 lakosából 1805 volt román és 18 cigány nemzetiségű, valamennyien ortodox vallásúak.
2002-ben 923 lakosából 914 román és 6 cigány, 889 ortodox és 31 pünkösdista vallású.

Híres emberek

• Itt született 1814-ben Ioan Constande grafikus.

Gazdasága

Táskákat előállító bőrgyára van.^[5]

Források

• Nicolae Cărpinișian: Monografia comunei Rěhău. Sibiiu, 1897

Jegyzetek

2. Belügyi Közlöny 1907, 3. o.
3. Eugen Străuțiu – Marius Halmaghi: Țara Secașelor. Sibiu, 2007, 44. o.
4. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 126. o.
5. www.office - Exclusively for professionals. [2007. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 9.)

• Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap