Preszókratikus filozófia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A preszókratikus filozófia jelentése: Szókratész (Kr. e. 5-4 sz.) előtti filozófia. A Kr. e. VI. sz.-tól Szókratészig tartó gondolkodást jelenti. Pl.: Xenophanész, Püthagorasz, Anaximenész, Anaximandrosz és Thalész görög filozófusok. A két legfontosabb preszókratikus filozófiai iskola a milétoszi (Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész) és az eleai (Parmenidész, Zénón, Melisszosz).
A preszókratikus filozófusok Szókratész előtt avagy az ő kortársaként tevékenykedtek, de mindenképp az őt megelőző korszak világképét értelmezték.
Számos preszókratikus filozófus esetében nehéz az érvelés tényleges menetét meghatározni, amelyek végső nézeteikhez vezettek. Annak ellenére, hogy legtöbbjük jelentős szövegeket hozott létre (általában „A természetről” címmel), ezek közül egyik sem maradt fenn teljes formában. Csupán későbbi gondolkodók vagy történetírók által használt idézetek, és esetenként rövid töredékek (fragmentumok) maradtak ránk. A preszókratikusok első és legfontosabb értelmezője Arisztotelész.
A preszókratikus filozófusok elvetették a világ és jelenségei hagyományos mitológiai magyarázatát, egy racionálisabb magyarázat javára. Legtöbbjük a következő alapvető kérdéseket fogalmazta meg:
- Honnan származik minden?
- Milyen anyagból áll valójában; mi az elsődleges anyag: princípium?
- Hogyan magyarázható a természetben található dolgok sokfélesége (pluralitás)?
- Hogyan írható le a természet matematikailag?
Egy felsőbb rendű hatalom, Isten létezését először a preszókratikus természetfilozófusok, főként az atomisták: Leukipposz és Démokritosz kérdőjelezték meg. Ők a világot teljesen anyagi természetűnek írták le, amelyben semmiféle teremtő vagy elrendező erő nem munkálkodik.
Mások problémák és paradoxonok meghatározására koncentráltak, amelyek a későbbi matematikai, tudományos, és filozófiai vizsgálódások tárgyai lettek. Természetesen a korai görög gondolkodók kozmológiáját a modern tudományon alapuló nézetek felülbírálták. Az utókor számos magyarázatukat visszautasította, de folyamatos hangsúlyt helyezett a legkorábbi kérdésfeltevések jelentőségére. Platón számos nézetét a preszókratikusok véleményével párbeszédben fejtette ki (például Parmenidész c dialógus), Arisztotelész pedig elsőként tulajdonított történeti jelentőséget a Szókratész előtti gondolkodóknak, akiknek maga is sokat köszönhetett.