Pál apostol
őskeresztény apostol és misszionárius / From Wikipedia, the free encyclopedia
Szent Pál vagy Pál apostol vagy Tarzuszi Pál az őskereszténység kiemelkedő egyénisége; a „tizenharmadik apostol”.
A kilikiai Tarsusban született Kr. u. 5-ben[1] vagy 10-ben,[2] zsidó szülők gyermekeként. A farizeusnak nevelt Saul néven ismert fiú fiatalemberként a keresztények kegyetlen üldözője lett. Ám ennek során egy alkalommal a damaszkuszi úton látomása volt, melynek hatására kereszténnyé vált, s nevét is Saulusból Paulusra, azaz Pálra változtatta. Ettől kezdve az új vallás leghevesebb és legbefolyásosabb védelmezőjeként terjesztette a kereszténységet a Római Birodalomban misszionáriusi útjain. A nem zsidók (pogányok) között olyannyira sikeres volt, hogy gyakran mint a „körülmetéletlenek apostolá”-t (pogányok apostolát) emlegették. Pálhoz mérhető nagy szerepet senki nem játszott a kereszténység elterjesztésében. Tevékenysége miatt többször letartóztatták. Utolsó fogsága alatt mint római polgárt Rómában állították bíróság elé, s valószínűleg Kr. u. 64-ben[3] vagy 67-ben[2] a birodalmi főváros közelében lefejezték.
Pál apostol hatása három tényezőre épül: 1. misszióinak sikere; 2. az Újszövetség fontos részeit alkotó írásai; 3. szerepe a keresztény teológia kifejlődésében.