Osztóvonal
From Wikipedia, the free encyclopedia
A címertanban az osztóvonal a pajzsmező, esetleg a sisakdísz tagolására és a mesteralakok létrehozására szolgáló vonal. Ez lehet egyenes vonal és annak mindenféle változata, sőt ritka esetben különféle összetett ábrákkal végrehajtott pajzstagolás is. A nem egyenes osztóvonalakat összefoglalóan díszvonalnak nevezték és a középkori heraldikában rendkívül kedvelték. Ezen osztóvonalak tehát az alkalmi díszítési szándék és a rokoni heraldika lefektetett előírásainak eredményei lehetnek. Néha nemcsak a címerábrák, hanem az osztóvonalak is utalhatnak a címerviselő nevére, mint más beszélő címerek.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/49/Coa_Illustration_Partition_Straight.svg/90px-Coa_Illustration_Partition_Straight.svg.png)
Névváltozatok:
szegélyezvék, szegélyü ([szegély] Nagy Iván II. 124. l.), osztási vonal (Forgon 303. l., Orosz Ernő – az Almásy családnál), hasításvonal (speciális eset, Gudenus I. 226.)
Rövidítések
A szín-alakzat viszony törvényszerűségei alapján az osztóvonal a pajzsban létrehozhat mezőt, pajzstagolást és mesteralakot. A címerképeknek nem osztóvonalai, hanem körvonalai vannak.
A bonyolultabb vonalaknál nem mindig dönthető el egyértelműen, hogy osztóvonalról (pajzstagolásról) vagy mesteralakról, esetleg címerképről van-e szó. Ebben a tekintetben segítségünkre lehet az, hogy az adott osztóvonal általában csak a pajzs két szélét érinti. Ha azonban az osztóvonal a pajzs legalább három oldalát érinti (mint például a süvegezett pajzs esetében), az már nagy valószínűséggel mesteralak és nem pajzstagolás.
Gatterer az osztóvonalon kívül megkülönböztet határolóvonalat is, melyek teljesen körülfogják az adott ábrát és nem érintik a pajzs szélét. (Tehát ezek nagyjából a címerképek körvonalainak felelnek meg.)