Oroszlánliget
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Oroszlánliget (hagyományos kínai: 獅子林園, egyszerűsített kínai írás: 狮子林园, pinjin, hangsúlyjelekkel: Shī Zǐ Lín Yuán) a négy leghíresebb hagyományos kínai kert egyike Szucsou () városában. (A másik három kiemelt fontosságú kert a Hálók mesterének kertje, a Szerény hivatalnok kertje és a Megmaradt kert.) 1997-ben lett a világörökség része. Különlegessége a szokatlanul sok, a közeli Taj-tóból gyűjtött sziklaalakzat, amelyek némi fantáziával a Kínában oly népszerű kőoroszlánra emlékeztetnek. A kertben ezekből labirintus és barlang is épült.[1]
| Szucsou klasszikus kertjei Oroszlánliget | |
| Világörökség | |
 | |
| Az Oroszlánliget-kert központi része | |
| Adatok | |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | 813 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV, V |
| Felvétel éve | 1997 |
| Elhelyezkedése | |
 Oroszlánliget
Pozíció Kína térképén
| |
 é. sz. 31° 19′ 24″, k. h. 120° 37′ 30″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszlánliget témájú médiaállományokat. | |
Korábban sok hasonló sziklakert volt Szucsou ()ban, közülük ez az egy maradt fenn.[2] 1342-ben, a Jüan-dinasztia () idején építtette egy zen buddhista szerzetes, Ven Tien-zsu (), az egyházi felettese, Csungfeng () apát emlékére. Ekkoriban a terület egy buddhista ortodox monostorhoz tartozott.[3] Az elnevezése egy korai Mahájána buddhista szent szövegre is utal, valamint arra a szent hegyre, ahol a nevezett apát eljutott a nirvána állapotába.
Eredetileg a 6670 m²-es kertet sziklák és bambusz borította. Az alapító halála után romlásnak indult, de 1589-ben egy másik buddhista szerzetes újjáépítette. 1771-ben új tulajdonos és új átépítés következett, amelynek eredményeképpen a kert neve az „Öt fenyő kertje” lett. 1850-től megint a romlás korszaka következett, majd 1926-ra újabb renoválás, de az sziklák és az épületek nagy része megmaradt. 1949-ben államosították, majd 1956-ban megnyitották a nagyközönség előtt.[4]
A kert már nagy ismertséget szerzett az egész országban. Ni Can (), a neves festő már 1373-ban festményt készített róla. 1703-ban meglátogatta a kertet Kang-hszi kínai császár (), majd 1765-ben utódja, Csien-lung kínai császár (), aki egy saját kalligráfiájával díszített, „igazi öröm” feliratú táblát ajándékozott a kertnek. Csien-lung () elkészíttette a kert másolatát a pekingi Nyári Palota és a Csengtöi nyári rezidencia területén is.
A jelenleg 1,1 hektáros kert két fő részből áll: a lakóépületek csoportjából valamint a központi tó körüli sziklakertből. 22 épület, 25 díszes felirat, 71 kőoszlop is van a kertben. 13 ősi fa maradt meg, némelyikük még a Jüan ()-dinasztia idejéből származik.[5][4]
A fő nevezetesség az 1154 m²-en épült három dimenziós sziklakert, amelyben három szinten, nyolc ösvényen át érhető el 21 barlang. A sziklakertet a tó két részre osztja. A labirintusban számos szikla ismert hegyeket „személyesít” meg, amelyekhez népi legendák is fűződnek.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
