magyar szobrász, tanár From Wikipedia, the free encyclopedia
Ohmann Béla (Budapest, 1890. március 6. – Budapest, 1968. március 21.) magyar szobrász. 1921-től az Iparrajziskola tanára, kerámiaműhelyének vezetője, 1937-től 1946-ig az Országos Magyar Iparművészeti Iskola tanára, díszítő szakosztály vezetője 1946-tól nyugdíjazásáig, 1950-ig a Budapesti Műszaki Egyetem épületszobrászati tanszékén mintázást tanított.
| Ohmann Béla | |
| Született | 1890. március 6.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1968. március 21. (78 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ohmann Béla témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
1911–1914, majd 1919–1920 között az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán mesterei ifj. Mátrai Lajos és Simay Imre voltak.
Számos jelentős hazai és külföldi kiállításon vett részt. Síremlékeket, kisplasztikákat, érmeket és emlékműveket készített, valódi műfaja azonban az épületszobrászat volt. 1920-ban készült síremlékterveivel jutott önálló megbízásokhoz. Kezdeti művei a neobarokk akadémizmus szellemében készültek. Művészetének alakulására nagy hatással volt az 1920-as évek közepén tett olaszországi és franciaországi tanulmányútja. Egyéni stílusának mintaképeit a középkor archaikus formavilágában találta meg, de a szecesszióra, art decóra jellemző stilizálással, könnyedséggel ötvözve. A Csanádi egyházmegye Rerrich Béla tervezte klinkertéglás épületére 1930-ban, Szent Imre, Szent Gellért és Szűz Mária szobrát, valamint két zászlótartó szerzetes alakját mintázta meg, a korszak észak-német és skandináv modern stílusát követő felfogásban. Szent Gellért alakjának megformálásán különösen érezhető a két világháború közötti korszak neves német szobrásza, Georg Kolbe statikus művészetének hatása. Az alkotások anyagválasztása is az épített környezethez igazodott. Amíg Szent Imre és Szűz Mária szobrát a klinkertéglás falra mészkőből faragta ki, addig Szent Gellért alakját barnásvörös pirogránitból készítette Ohmann, hogy elüssön a mészkőlapokkal burkolt hátterétől. A Dóm tér 6. számú épület számára 1930-ban két Zsolnay-kerámiát készített a művész. Szent Ágoston gótikus ihletésű, többalakos domborművén a középen trónoló szent arcvonásait Rerrich Béláról mintázta. Ugyancsak neogótikus stílusú az a Pietàja, amelynek drámai hatását fokozza az előtte elhelyezett egyszerű vasrács. A szegedi Kémiai Intézet épületére 1931-ben középkori alkimistákat ábrázoló három kerámia domborműve került. Ugyanitt található Temesvári Pelbárt szobra is, amely bár erőteljesen stilizált, rajta a Római iskola neoklasszicista stílusú plasztikai fogalmazása érződik. A szegedi Fogadalmi templomban látható Glattfelder Gyula püspök jubileumi oltára és a Klebelsberg Kuno szarkofágja. E körbe tartozik Mária szobra is, melyért a párizsi Világkiállításon 1937-ben nagydíjat kapott.
Szegedi munkái után Münnich Aladár két modern stílusú budapesti épületénél foglalkoztatta. A Rerrich Bélával való együttműködés során a művész megismerte a Magyarországon addig kevéssé alkalmazott klinkertéglás építési módot. Ezt a hatást tükrözi, hogy a Nagyvásártelep irodaépületére 1932-ben az évszakokat jelképező négy domborművet klinkertéglából mintázta.[3] Az 1930-as évek közepén döntő fordulat következett be művészetében. A Pasaréti téri templom és a pécsi pálosok részére készült román neoromán művei kielégítik a középkor szellemét feleleveníteni kívánó modernebb egyházi mecenatúra igényeit. Egyértelműen a neoklasszicizmus követőjévé vált, a Római iskola stílusának vezéregyénisége lett, bár nem volt római ösztöndíjas. Egyházi műveit tartózkodó egyszerűség, komor méltóság, tudatos archaizálás jellemzi. Az új törekvéseket képviselő művészetének kiemelkedő alkotása a székesfehérvári Kálmáncsehi Domokos kőszobra (1941), mely a kor egyházművészetének egyik legjelentősebb alakjává avatta. Világi művein a díszítő szándék van jelen.
.JPG)  |
Művészi alkalmazkodóképessége, iparművészi fogantatású anyagismerete és vonzalma az építészethez lehetővé tette, hogy a Római iskola szinte valamennyi vállalkozásában részt vegyen. Fölényesen tudta egyeztetni a plasztikai és az építészeti ismereteket. Az 1930-as évektől meghatározó egyénisége volt a magyar épületszobrászatnak. Az általa képviselt architektonikus építészeti felfogás iskolateremtő vonulat a magyar szobrászatban. Praktikus, olcsó kivitelű, világos szerkezetű, áhítatot sugalló domborművei tökéletes harmóniával illeszkednek az épületekhez. Ornamentális plasztikája kemény, fegyelmezett. Több nagy kiállításon vett részt. Gyapotszedője (1952) eredetileg a moszkvai mezőgazdasági kiállítás magyar pavilonja homlokzatára készült. A második világháború után elsősorban tanítással foglalkozott, korszakunkban kevés megbízást kapott, csak néhány épületplasztikát és köztéri szobrot készített, melyek jelentősége messze elmarad korábbi műveitől.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
