Obrovac (Horvátország)
város Horvátországban, Zára megyében From Wikipedia, the free encyclopedia
Obrovac város és község Horvátországban Zára megyében.
| Obrovac | |
 | |
| Obrovac látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Obrovac |
| Jogállás | város |
| Polgármester | Ante Župan |
| Irányítószám | 23450 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3453 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 11′ 57″, k. h. 15° 40′ 54″ | |
| Obrovac weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Obrovac témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zárától légvonalban 37, közúton 45 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, a Zrmanja-folyó partján, a Likából Dalmáciába a Velebit-hegységen vezető átjárók alatt fekszik. A Zrmanja tengeri torkolatától mért távolsága 12 km, mely a kisebb hajók számára hajózható. A község területe a Bukovica sziklás vidékén terül el, ezért a mezőgazdaság fő ágazata az állattartás. Az egyetlen kivétel ez alól a várostól keletre fekvő Žegari-mező.
Közigazgatásilag Obrovacon kívül még Bilišane, Bogatnik, Golubić, Gornji Karin, Kaštel Žegarski, Komazeci, Krupa, Kruševo, Muškovci, Nadvoda és Zelengrad települések tartoznak hozzá.
Obrovac története a középkorig
A város legrégibb történetéről kevés adat áll rendelkezésre, mivel az őskorból eddig semmilyen lelet nem került elő a község területén. Az emberi élet első nyomai ezen a vidéken a vaskorból, az i. e. 9. századtól az i. e. 1. századig terjedő időszakból származnak.[2] A krupai Smokovac és a kruševói Cvijina várának romjai között végzett kisebb feltárások során talált leletek a többi észak-dalmáciai várhoz hasonló fejlettséget mutatnak. Néhány helyen, mint például Bilišane és Kruševo területén halomsírok is találhatók, melyek az itt élt kisebb-nagyobb közösségekhez tartoztak.[2] Az itt élt első ismert nép az illírek egyik nevezetes hajóépítő törzse a liburnok voltak, akik az isztriai Raša folyótól a Krkáig terjedő területen laktak. A rómaiak az i. e. 1. században véres harcok során hódították meg ezt a vidéket, majd az 1. században létrehozták Dalmácia provinciát. A római uralom kiépítése során néhány vár használaton kívül került, míg másokat megerősítettek. A megerősített várak közé tartozott a karini Miodrag, amely Corinium municípium központja lett, de a régészeti leletek a krupai Smokovac és a kruševói Cvijina várának nagy jelentőségéről is tanúskodnak.[2] A várak mellett ebben az időben fejlődött ki néhány gazdaságilag jelentős település, melyek a kereskedelmi utak közelében feküdtek. Ilyen fontos kereskedelmi út volt a Likából Dalmáciába és a tengerpartra, a Velebit-hegység két átjáróján, a Mali Alanon és a Prezidán átvezető út, amelyen nagy mennyiségű árut szállítottak. Ezen átjárók alatt, a Zárára, Šibenikre és Kninre vezető utak kereszteződésében fejlődött ki a mai Obrovac elődje. A római uralom 476-ban a Nyugatrómai Birodalom bukásával ért véget. Ezután bizánci uralom következett, majd a 7. században avarok és a hozzájuk csatlakozott szláv törzsek foglalták el ezt a vidéket, mely az avarok hanyatlása után a Horvát Királyság része lett.
Obrovac a középkorban
A mai Obrovac a felette magasodó dombon épült vár alatt fejlődött ki. Első írásos említése „Obrouec, Hobrouec, Hobrouac” alakban 1337-ben történt. Néhány történész szerint neve az avar népnév „obri” változatából származik. Obrovac vára a 14. századtól a korbáviai grófok a Kurjakovicsok birtoka volt. 1387-ben család birtokainak központjaként említik. A század második felében már jelentős kereskedelmi központ. Feltételezhető, hogy az egyik legjelentősebb fennmaradt glagolita kódex, az 1402 körül írt berlini misekönyv is itt, a Kurjakovics grófok déli birtokainak székhelyén íródott. Ebben történik említés a koprivai Szent György kolostorról, melynek maradványai ma is láthatók az obrovaci temetőben.[2] A török 1527-ben foglalta el Obrovacot, mely egészen 1647-ig uralma alatt maradt, amikor a kandiai háború során a Leonardo Foscolo vezette velencei hadak elfoglalták és lerombolták. A török-velencei határon álló vár még egyszer, 1670-ben török kézre került és csak 1687-ben szabadították fel végleg Stojan Janković hajdúi.[2] A török érkeztével nagy számú lakosság menekült a biztonságosabb, velencei uralom alatt álló területekre, főként Zenggre, Vinodolra és az Isztriára. Obrovac vidéke rendkívül gazdag volt fában, ezért a török sok fát szállított innét hajóépítésre, melyet a velenceiek támadásaikkal többször próbáltak akadályozni. A város ugyanis a tengerig hajózható Zrmanjának köszönhetően egyben fontos kereskedelmi kikötőhely is volt. Obrovac ugyanakkor török fontos támaszpontja volt az uszkókok elleni harcban, valamint a Pag, Rab és Krk szigetei elleni rablótámadásokban.[2]
A város története napjainkig
A török kiűzése után Obrovac 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. A francia uralom idején kezdődött meg a település városiasodása, a városi polgárság és a polgári élet kialakulása. 1806-ban Obrovac járási székhely lett. Ebben az időben kezdődött meg a főutak kiépítése Zára és Kistanje irányában, mely megnövelte a város gazdasági jelentőségét. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1848. április 7-én a magyarországi forradalmi események hatására Obrovac önkormányzata a többi dalmát városhoz hasonlóan követelte a horvát nyelv hivatalos nyelvként történő elismerését, majd rögtön ezután április 21-én elsőként a dalmát városok közül követelte a Dalmát Királyság egyesítését Horvátországgal és Szlavóniával.[2] 1870-ben megnyílt a település iskolája. Jelentős fejlődés ment végbe a gazdasági életben is. Még 1832-ben kiépítették a Velebiten át vezető főutat. 1842. március 12-én a császár évi 12 napra vásártartási jogot adományozott a városnak.[2] 19. század utolsó évtizedében gőzhajóforgalom indult Zára és Fiume irányában. A század végére Obrovac fejlett város képét mutatta. A településnek 1857-ben 160, 1910-ben 546 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. A jugoszláv államban a szerbek hegemóniája érvényesült és ennek volt alárendelve az államszervezet is. 1991-ben lakosságának 75 százaléka szerb, 17 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991-től szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és tevékenyen részt vettek annak harcaiban. Obrovac a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. A Vihar hadművelet idején 1995 augusztusában a horvát hadsereg visszafoglalta a várost, szerb lakossága elmenekült és közülük sokan később sem tértek vissza. A településnek 2011-ben 996 lakosa volt.
- A város feletti magaslaton állnak a Kurjakovics grófok obrovaci várának romjai. Első említése a 14. században történt. A vár a középkorban azt a fontos kereskedelmi utat ellenőrizte, amely Likából a Velebit-hegységen át vezetett a tengerparti városok felé. Eredetileg négyszög alaprajzú volt, falait négy saroktorony erősítette. A velencei uralom idején A. Colnaga tervei szerint átépítették.[5] 1527-ben elfoglalta a török. A kandiai háború során a Leonardo Foscolo vezette velencei hadak elfoglalták és lerombolták.[5] Maradványait a lakosság házak építéséhez hordta el, de falai helyenként még mindig emeletnyi magasságban állnak.
- Szent József tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[6] a 17. század végén épült. 1794-ben megújították, melyet a bejárat feletti latin nyelvű tábla örökített meg. Három márvány oltára volt. 1994 januárjának végén a Maslenica hadműveletet követően a szerb felkelők lerombolták. Újjáépítéséhez még a szlovén állam is hozzájárult. A szerbek a plébánia épületét is lerombolták. Anyakönyveit 1734-től vezették, 1844-től olasz nyelven.[7]
- A Szentháromság tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templomának elődje 1756-ban épült. Ezt a templomot 1834-ben lebontották, hogy nagyobbat építsenek helyette. Mai formáját a 19. század végén történt átépítése után nyerte el. A templomnak gazdag ikongyűjteménye van, mely a 17. századtól a 20. századig terjedő időszakot öleli fel. Legnagyobb része a bizánci-nyugateurópai festőművészet változata. A templom ikonosztáza tizenegy ikonból áll.[5]
- A koprivai Szent György bencés apátságot a 14. században a Kurjakovics grófok építtették. 1440-ből ismert János nevű apátja. Az apátságot 1527-ben a törökök rombolták le. Helyét ma is Manastirinének hívják.[7]
- Az Obrovaci Városi Múzeum gyűjteménye az egyik legjelentősebb horvát természettudós, zoológus Spiridion Brusina (1845-1908) hagyatékán alapszik. „Brusina fiatal évei Obrovac vidékén” című állandó kiállítása korabeli fotókon, újságcikkeken és szövegeken, barlangrajzokon, szárazföldi csigák és folyami rákok gyűjteményén keresztül mutatja be a fiatal tudós obrovaci tevékenységét. Állandó néprajzi kiállítása a népviselet, a ruhaszövés, a díszítőművészet, a hangszerek, a fazekasság és a házak berendezésén és használati tárgyain át mutatja be e vidék egykori mindennapi életét.[5]
- Obrovac környékének természeti látványossága a Zrmanja-folyó szurdokvölgye.
Híd a Zrmanján Obrovacon
A Zrmanja Obrovacnál
A Zrmanja szurdoka Obrovacnál
Obrovac várának maradványai
A város fölé magasodó Obrovac vára
Obrovac közúti bejárata
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
