Neurolingvisztika

From Wikipedia, the free encyclopedia

Neurolingvisztika

A neurolingvisztika az emberi agyban lévő idegi mechanizmusok tudománya, melyek irányítják a nyelv megértését, produkcióját és elsajátítását. Módszertant és elméletet merít oly területekből, mint az idegtudomány, nyelvészet, kognitív tudomány, neurobiológia, kommunikációs rendellenességek, neuropszichológia és számítástechnika. A legtöbb jelenségét a pszicholingvisztika és elméleti nyelvészet modelljei mutatják be. A neurolingvisztikában folyó vizsgálatok arra fókuszálnak, miképp tudja az agy végrehajtani azokat a folyamatokat, melyeket az elméleti pszicholingvisztika a nyelv produkciójában és megértésében szükségesnek tekint. A neurolingvisztika területén dolgozó kutatók azon fiziológiai folyamatokat tanulmányozzák, melyek által az agyi folyamatok információi kapcsolódnak a nyelvhez, és értékelik a nyelvészeti és pszicholingvisztikai elméleteket az afáziológia, agyi képalkotó eljárások, elektrofiziológia, illetve számítógépes modellezési módszerek alkalmazásával.

Thumb
Broca-terület és Wernicke-terület

Története

A neurolingvisztika történelmileg a 19. századi afáziológia fejlődésében gyökerezik, mely az agyi károsodás eredményeképpen bekövetkezett nyelvi deficitek (afáziák) tudománya. Az afáziológia úgy próbálja meg összefüggésbe hozni a struktúrákat a funkciókkal, hogy megvizsgálja az agyi sérülések hatását a nyelvi feldolgozásra. Egy francia sebész, Paul Broca volt az első, aki kapcsolatot vázolt fel egy konkrét agyterület és a nyelvi feldolgozás között. Broca boncolásokat végzett számos olyan személyen, akinek beszéd deficitje volt és azt találta, hogy többségüknek agyi károsodása (vagy léziója) volt a bal frontális lebenyen, azon a területen, amit ma Broca területnek hívunk. A frenológusok már a 19. század elején azt állították, hogy különböző agyi régiók különböző funkciókat teljesítenek, és hogy a nyelvért leginkább az agy frontális régiói felelnek, de Broca tanulmánya volt talán az első, mely empirikus bizonyítékot is nyújtott, amit a neurolingvisztikában, valamint a kognitív tudomány területén korszakalkotónak vagy kulcsfontosságúnak tartanak. Később Karl Wernicke - akiről elnevezték a Wernicke-területet - azt feltételezte, hogy különböző agyi régiók különböző nyelvi feladatokra specializálódtak. A Broca terület a beszéd motoros produkciójáért felelős, a Wernicke-terület pedig a hallási beszéd megértéséért. Broca és Wernicke munkája létrehozta az afáziológia tudományát és azt az elképzelést, hogy a nyelv tanulmányozható az agy fizikai jellemzőinek vizsgálatával. Az afáziológiában Korbinian Brodmann 20. század elejéből származó munkája szintén jelentősnek bizonyult, ugyanis ő térképezte fel az agy felszínét azáltal, hogy az egyes területeket sejtfelépítése és funkciója alapján részekre osztotta fel. Ezeket a területek - melyeket Brodmann területeknek hívjuk - ma is széles körben alkalmazzuk az idegtudományban.

A neurolingvisztika fogalom megalkotását Harry Whitakernek tulajdonítjuk, aki megalapította a Neurolingvisztika folyóiratot 1985-ben.

Habár az afáziológia a történelmi magja a neurolingvisztikának, mégis e terület meglehetősen gyarapodott az elmúlt évben, részben az új agyi képalkotó ( mint a PET és az MRI ), valamint az időérzékeny elektrofiziológiai technikák (EEG és MEG) felbukkanásának köszönhetően. Az elektrofiziológiai technikák 1980-ban bukkantak fel az N400 felfedezésével, mely a nyelv megértésében a szemantikus fogalmakra érzékenységet mutató agyi válasz. Ezen eljárások képesek kihangsúlyozni az agyi aktiváció mintázatait nyelvi feladatok végzése közben.

A neurolingvisztika mint tudományág

Átfedések más területekkel

A Neurolingvisztika szorosan összekapcsolódik a pszicholingvisztika területével, mely kísérletet tesz az agy kognitív mechanizmusainak magyarázatára a kísérleti pszichológia hagyományos módszereinek alkalmazásával. Ma a pszicholingvisztikai és neurolingvisztikai elméletek gyakran átfedik egymást, valamint a két terület között nagy együttműködés mutatkozik. A pszicholingvisztikusok és az elméleti nyelvészek erőfeszítéseinek köszönhetően a neurolingvisztikában számos tanulmány foglalkozik az elméletek ellenőrzésével és értékelésével. Általánosságban az elméleti nyelvészek tételeznek fel modelleket a nyelv struktúrájának magyarázatára, a pszicholingvisztikusok magyarázzák meg modelleket és algoritmusok segítségével, hogy az agyban hogyan dolgozódnak fel a nyelv információi, a neurolingvisztikusok pedig analizálják az agyi aktivitást, hogy bebizonyítsák, hogy a biológiai struktúrák (mint például a neuronok) hogyan hajtják végre a pszicholingvisztikai feldolgozó algoritmusokat. A neurolingvisztikával foglalkozó kutatók új megállapításokat is tehetnek a nyelv struktúrájáról vagy szerveződéséről, melyek az agy fiziológiájával kapcsolatos bepillantásokon alapulnak. A nyelvészet minden fő területén folytak neurolingvisztikai vizsgálatok. A következő felsorolás tartalmazza a fő nyelvészeti területeket és azt, hogy ezekkel milyen összefüggésben van a neurolingvisztika

Táblázat

További információk Alterület, Leírás ...
AlterületLeírásKutatói kérdések a neurolingvisztikában
Fonetikabeszédhangok tudományahogyan távolítja el az agy a beszédhangokat az akusztikus jelektől, hogyan különíti el az agy a beszédhangokat a háttérzajtól
Fonológiahangok nyelvben való szerveződésének tudományaegy bizonyos nyelv fonológiai rendszere hogyan reprezentálódik az agyban
Morfológia és lexikológiaa szavak mentális lexikonban való strukturálódásának és tárolódásának tudományaaz agy hogyan tárolja és hogyan fér hozzá azokhoz a szavakhoz, amit az ember tud
Szintaxisaz összetett szókifejezések kivitelezésének tudományahogyan kombinálja az agy a szavakat komponensekké és mondatokká, hogyan használjuk a strukturális és szemantikus információt a mondatok megértésében
Szemantikajelentés nyelvben való kódolásának tudománya
Bezárás

Témái

Neurolingvisztikai kutatók számos témát vizsgálnak meg, többek között azt, hogy hol dolgozódnak fel a nyelv információi, a nyelvfeldolgozás hogyan tárul fel az idők során, hogyan kapcsolódnak az agyi struktúrák a nyelvelsajátításhoz és a tanuláshoz, és hogyan járul hozzá a neuropszichológia a beszédhez és a nyelv patológiához.

Nyelvi folyamatok lokalizációi

Számos tanulmány a nyelvészetben, mint Brocka és Wernicke korai munkája is, a nyelvi modulok lokalizációját kutatta az agyon belül. A kutatói kérdések annak megválaszolására irányultak, hogy milyen irányú nyelvi információk követik egymást az agyon át, amíg feldolgozódnak, hogy vajon az egyes területek specializálódnak-e egyes információfajták feldolgozására, a különböző agyi régiók hogyan hatnak egymásra a nyelvfeldolgozásban, hogyan különböznek az agyi aktiváció lokalizációi, ha egy tárgy felidézése vagy észlelése más nyelven történik, mint a személy anyanyelve.

A nyelvfeldolgozás idői lefolyása

A neurolingvisztika irodalmának egy másik területe az elektrofiziológiai módszerek alkalmazását foglalja magába azon célból, hogy időben megvizsgálja a gyors nyelvfeldolgozás folyamatát. Az agyi aktivitások specifikus csúcsértékének temporális elrendezése diszkrét számítási folyamatokat fejez ki, amin az agy nyelvfeldolgozás alatt keresztülmegy. Például a mondatelemzés egy neurolingvisztikai elmélete azt feltételezi, hogy három agyi válasz (ELAN, N400, P600) produkálódik három különböző lépésben a szintaktikus és szemantikus feldolgozásban.

Nyelvelsajátítás

Egy másik téma az agyi struktúrák és a nyelvelsajátítás közötti kapcsolat. Már az első nyelvelsajátítás kutatásban megállapították, hogy a csecsemők hasonló és előre látható állomásokon (mint a gagyogás) mennek át. Néhány neurológiai kutatás megkísérel kapcsolatot találni a nyelvfejlődés állomásai és az agyfejlődés állomásai között, míg más vizsgálatok azon fizikai változásokat (neuroplaszticitást) kutatják, melyeken az agy a második nyelv elsajátítása során megy keresztül, amikor a felnőttként egy új nyelvet tanulunk.

Nyelv patológia

A neurolingvisztikai módszerek arra is alkalmasak, hogy tanulmányozzák a nyelvben lévő rendellenességeket és meghibásodásokat – mint az afáziát vagy a diszlexiát – és azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak az agy jellemzőihez.

Módszerei

Agyi képalkotó eljárások

Amióta e terület egyik középpontja a nyelvészeti és pszicholingvisztikai modellek tesztelése, azóta az a technológia, melyet a kutatásokban használnak, nagyon fontos a neurolingvisztikai tanulmányokhoz. A modern agyi képalkotó eljárások nagyban hozzájárultak, hogy megértsük a nyelvfunkciók anatómiai szerveződését. A neurolingvisztikában használatos agyi képalkotó módszerek hemodinamikus (ilyen a PET és az fMRI, melyek jó térbeli felbontást nyújtanak), elektrofiziológiai (ilyen az EEG és a MEG kitűnő idői felbontással) és olyan módszerekbe osztályozzuk, melyek direkt stimulálják a kérget.

Kísérleti módszerek

A neurolingvisztikusok széles körét alkalmazzák a vizsgálati módszereknek azzal a céllal, hogy levonják a következtetéseket arról, hogy a nyelv hogyan reprezentálódik és hogyan dolgozódik fel az agyban. Ezen módszerek az eltérési elrendezés, megszegés-alapú kutatások, priming különböző formái vagy az agy közvetlen stimulációja.

Források

További információk

  • Hoffmann Ildikó - Németh Dezső: Fejezetek a neurolingvisztikából : nyelvi patológiák és emlékezeti működés. Szeged : Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási K., 2006. 124 p. ill.
  • Ingram, John C. Lauthority: Neurolinguistics : an introduction to spoken language processing and its disorders. 3. pr Cambridge, etc. : Cambridge University Press, 2010. XXI, 420 p
  • Neurolinguistics (angolul) Archiválva 2016. április 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2012. május 10.)

Kapcsolódó szócikkek

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.