![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/8b/Kusnezow_NK-33_engine_Mockup.jpg/640px-Kusnezow_NK-33_engine_Mockup.jpg&w=640&q=50)
NK–33
szovjet-orosz folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az NK–33 (oroszul: НК–33, GRAU-kódja: 11D111) szovjet-orosz, zárt ciklusú (előégetős), folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű, amelyet a Kuznyecov tervezőiroda (OKB–276) fejlesztett ki az 1960-as évek végén. A hajtóművet eredetileg az N1 holdrakéta későbbi változatainak első fokozatába szánták. Az 1990-es évek közepén több példányát és a gyártási jogát is eladták az Egyesült Államokba. A megmaradt hajtóműveket a Szojuz–2–1v hordozórakétában használják, erre első alkalommal 2013 decemberében került sor. Nagy fajlagos impulzusú,[1] az eddig megépített legmagasabb tolóerő-tömeg arányú folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű.
Gyors adatok
NK–33 | |
![]() | |
Az NK–33–1 makettje | |
Fajtája | folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű |
Ország | ![]() ![]() |
Gyártó | Kuznyecov |
Tervező | OKB–276 |
Első üzemelés | 1960-as évek vége |
Fő alkalmazás | N1 |
Típusváltozatok | NK–43, NK–33A, NK–33–1 |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz NK–33 témájú médiaállományokat. |
Bezárás