![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c4/German_Pacific.svg/langhu-640px-German_Pacific.svg.png&w=640&q=50)
Német Szamoa
From Wikipedia, the free encyclopedia
Német Szamoa (németül: Deutsch-Samoa) a császári Német gyarmatbirodalom protektorátusa volt 1900 és 1914 között. Upolu, Savai'i, Apolima és Manono szigetek tartoztak hozzá, amelyek ma Szamoa (a korábbi Nyugat-Szamoa) részei. Német Szamoa Németország utolsó gyarmati szerzeménye volt a csendes-óceáni térségben. A Háromoldalú Konvenció juttatta Németországnak, amelyet 1899. december 2-án írtak alá Washingtonban, és amelynek a ratifikációit 1900. február 16-án cserélték ki.[1][2] A Kiacsoui-öböli Bérelt Területen kívül ez volt az egyetlen csendes-óceáni német gyarmat, amelyet nem Német Új Guineából igazgattak. A gyarmat első kormányzója Wilhelm Solf későbbi gyarmat-, majd külügyminiszter volt, aki 1900-1910 között igazgatta a kolóniát. Őt Erich Schultz követte a hivatalban. Közvetlenül az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 30-án Új-Zéland sikeresen elfoglalta a szigeteket, de a tényleges felügyeletet csak 1920-ban vette át a szigetcsoport felett.
Német Szamoa | |||
1900 – 1920 | |||
| |||
![]() | |||
Fővárosa | Apia | ||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Német Szamoa témájú médiaállományokat. |