MiG–3
From Wikipedia, the free encyclopedia
A MiG–3 (oroszul: МиГ–3) szovjet vadászrepülőgép volt a második világháború alatt. A repülőgépet a MiG–1 vadászgépből fejlesztette az 1. számú repülőgépgyár tervezőirodája, hogy kiküszöböljék a MiG–1 fejlesztése és használata alatt észlelt problémákat. 1940. december 20-a után az 1. számú repülőgépgyárban a MiG–1 helyett már ezt a gépet szerelték össze, és 1941-ig nagy sorozatban gyártották. Ekkor a gyárat az Il–2 csatarepülőgépek gyártására állították át.
MiG–3 | |
MiG–3 a MAKSZ–2007 űrhajózási és légügyi szalon bemutatóján | |
Funkció | vadászrepülőgép |
Gyártó |
|
Tervező | Artyom Mikojan, Mihail Gurevics |
Sorozatgyártás | 1940–1941 |
Gyártási darabszám | 3172 |
Első felszállás | 1940. október 29. |
Hatótávolság | 820 km |
Háromnézeti rajz | |
A MiG–3 háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz MiG–3 témájú médiaállományokat. |
1941. június 22-én a Barbarossa hadművelet megindulásakor 981 gép volt szolgálatban a szovjet légierőnél, a szovjet légvédelemnél és a szovjet haditengerészeti légierőnél. A MiG–3-at békeidőben is nehéz volt repülni, de sokkal nehezebb volt harci bevetések alatt. A gépet eredetileg magassági bevetésekre tervezték, de a keleti fronton a harcok legtöbbször kis magasságban zajlottak, ahol nemcsak a német Bf 109, hanem a legtöbb egykori szovjet vadászgép is jobbnak bizonyult nála. Vadászbombázóként is erőltették bevetését 1941 őszén, de erre ugyanúgy nem volt alkalmas. Később a túlélő példányokat a légvédelemhez csoportosították, ahol a hátrányai kevésbé jelentkeztek, az utolsót még a háború befejezése előtt leszerelték.