Metković
város Horvátországban From Wikipedia, the free encyclopedia
város Horvátországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Metković város és község Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében.
Metković | |||
Metković óvárosának látképe a Szent Illés plébániatemplommal | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Horvátország | ||
Megye | Dubrovnik-Neretva | ||
Község | Metković | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Katarina Ujdur | ||
Irányítószám | 20350 | ||
Körzethívószám | (+385) 20 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 15 235 fő (2021. aug. 31.)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 10 m | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 43° 03′, k. h. 17° 39′ | |||
Metković weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Metković témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Makarskától légvonalban 57, közúton 76 km-re délkeletre, Pločétól légvonalban 17, közúton 24 km-re keletre, a Neretva két partján, a bosnyák határ mellett fekszik. Északról és északkeletről az államhatárt képező Dinári-hegység, délről a Podgradinai-Slivnoi hegyek veszik körül. A nyugati irányban fekvő tenger alapvetően határozza meg a város éghajlatát. Ősszel a tenger felőli meleg légáramlatok visszatartják a hideget ezzel meghosszabbítva a nyarakat. Tavasszal fordítva történik. A hűvösebb tengeri légáramlatok visszatartják a felmelegedést. A nyarak hosszúak, forrók és szárazak, a telek enyhék és csapadékosak.
A községhez Metković városán kívül Dubravica, Glušci, Prud és Vid települések tartoznak.
A városhoz közeli Predolac-hegyen előkerült régészeti leletek tanúsága szerint itt már a történelem előtti időben is éltek emberek. A térség első ismert lakói valószínűleg a Neretva alsó folyása mentén élt illírek, a daorszok voltak, akiket később harcosabb illír törzsek, az audiusok és a dalmaták szorítottak vissza. Róluk tanúskodnak a környező hegyeken fennmaradt várromok és halomsírok. Az i. e. 4. században a görögök gyarmatosították a szigeteket és parti területeket és kedvező fekvése miatt a mai Metkovićtól 3 km-re északnyugatra kikötőt létesítettek. Ismert városuk volt Narona, mely a mai Vid helyén állt.
Lakói az illírekkel és a szárazföld belsejében élő népekkel kereskedtek, fegyvereket, ékszereket, ruhákat árultak. Narona jó stratégiai fekvésére a rómaiak is felfigyeltek, akik az illír háborúk idején a közelben katonai tábort létesítettek. Naronát valószínűleg Augustus római császár emelte colonia rangra, ettől fogva a neve Colonia Iulia Narona volt. Az 1990-es években Vid központjában végzett ásatások során római templom maradványait tárták fel és 16 fej nélküli római istenszobor is előkerült itt, melyek közül kiemelkedik egy Augustust istenként ábrázoló három méter magas szobor. A kereszténység elterjedése után Narona püspöki székhely lett, ahol több ókeresztény bazilikát is találtak. Említésre méltó a mai Szent Vid templom helyén állt bazilika jó állapotban fennmaradt keresztelőkútja.
A kora középkorban a Neretva mentén szláv törzsek telepedtek le. A Cetinától a Neretváig terjedő területet Paganiának nevezték, mely terület egy pogány kalóznép a neretvánok földje volt. A neretvánok gyakran fosztogatták a velenceiek kereskedelmi hajóit, akiket a szabad hajózás fejében adófizetésre kényszerítettek. A 14. században a Neretva völgye a bosnyák uralkodók uralma alá került.
A török a 15. század második felében, Bosznia 1463-as meghódítása után foglalta el ezt a területet. A Neretva bal partján felépítette Kula Norinska toronyerődjét, mely a térség legjelentősebb erődítménye volt. Az ókori Narona szerepét Drijeva kikötője vette át, mely valószínűleg a mai Gabela közelében volt a Neretva jobb partján. Drijeva ebben az időben nagy kereskedelmi központ volt, gyakran említik a korabeli raguzai oklevelekben is. Drijeva szomszédságában lépett a történelem színpadára a 15. században Metković, mely akkor még jelentéktelen hely volt.
Első írásos említése „Metchovich” alakban egy 1422. január 17-én kelt bírósági peres iratban történt, melyet ma a dubrovniki állami levéltárban őriznek. Fejlődésének a Neretva völgyének török megszállása vetett véget. A török uralom 1494-től 1685-ig tartott. Ezen időszak alatt Metkovićot nem említi egyetlen írásos forrás sem, csupán Giacomo Gastaldi velencei térképész 1570-ben készített térképén szerepel. E vidék jelentősebb települései ebben az időszakban, mely nagyrészt a velencei-török összecsapásokkal telt Gabela, Opuzen és Kula Norinska voltak. Metković először 1685-ben szabadult fel a török uralom alól, végleges felszabadulása csak az 1718-as pozsareváci béke alapján történt meg, mely a velencei-török határt Gabela és Metković között húzta meg.
A velenceiek lerombolták Gabelát és Metkovićnál új kikötőt alapítottak. A velencei közigazgatásban a település a neretvai körzet része volt, melyet Opuzenből irányítottak. A kikötő elősegítette a település fejlődését. A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, az állattartás, a vadászat és a halászat volt. A 18. század közepére Metkovićnak már mintegy négyszáz lakosa volt. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába.
1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A napóleoni út kiépítésével még tovább nőtt a település stratégiai és gazdasági jelentősége. 1812-ben a Neretva bal partján fekvő települések községközpontja lett, igazi fejlődése azonban mégis az osztrák uralom alatt ment végbe. 1823-ban megalapították ez első állami intézményt a kikötői hivatalt, majd 1849-ben postahivatal is létesült a településen. A Mostar – Metković és a Mostar – Szarajevó út kiépítésével a kikötő és a kereskedelem mellett már a kézművesség és a vendéglátás is fejlődött, a lakosság száma pedig ezer fölé emelkedett.
Az addig a Perdolac-hegy aljában fekvő város a folyóvölgy irányában terjeszkedett, egyidejűleg kiépült a város főútja. Ez a horvát nemzeti mozgalom fejlődésének a korszaka is. Megalapították a horvát nemzeti olvasókört, mely a horvát kulturális élet tartópillére lett. Egyesületek, bankok, hajózási és biztosítási cégek alakultak.
A város fejlődése Bosznia-Hercegovina 1878-as osztrák okkupációja után még inkább felgyorsult. Elkezdődött a Neretva környéki mocsaras területek meliorációja és a folyó vízszabályozása a biztonságosabb hajózás érdekében. A Mostar – Metković és a Mostar – Szarajevó vasútvonal megépítésével 1895-ben épült a vasúti híd. Ezután a város már a Neretva jobb partján is terjeszkedett. Az I. világháború idején és azt követően a fejlődés stagnált, bár a kikötő továbbra is jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolított le. Az 1931-es népszámlálás alapján a lakosság száma már megközelítette a háromezret. Fejlődött a kereskedelem és az ipar. A városnak zenekara, két mozija, szállodája (a Hotel Zagreb), turisztikai egyesülete, vámháza, egészségháza, elemi és polgári iskolája, városi parkja és számos középülete volt. A II. világháború idején a várost több szövetséges bombatámadás érte, ezért a háború végére nagy része romokban állt. 1971-ben a Matica Hrvatska lett a politikai megújulás zászlóvivője, mely állandó hatósági zaklatásoknak volt kitéve és vezetőit be is börtönözték. A délszláv háború idején a várost többször érte légi és tüzérségi támadás. Dél-Horvátország védelmében a horvát hadsereg 116. dandárja tüntette ki magát, melynek tiszteletére a Neretva mentén sétányt neveztek el. A településnek 2011-ben 15.329 lakosa volt.
(1991-ben Bijeli Vir és Krvavac II., Vid és Vidonja települések egy részét is ide csatolták. 1981-ig az adatok Krvavac II. népességének egy részét, 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben pedig Vidonje népességének egy részét is tartalmazzák. 1981-ben Dubravica lakosságát is ide számították. 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben az adatok Dubravica és Glušći lakosságát is tartalmazzák.)
A település lakói régen mezőgazdaságból, állattartásból, halászatból éltek. Gazdasági fejlődésének kezdetei a kikötőnek a velenceiek által történt megépítéséhez kapcsolódnak. A pozsareváci béke következtében Gabela kikötője Drijeva török kézen maradt, így a 18. század elején korábbi kereskedelmi központ a kikötő megépítésével Metkovićra helyeződött át, ahova a tengerről az akkori kisebb vitorláshajók a Neretván fel tudtak hajózni. 1865-ben megépült a Metkovićot Mostarral összekötő út, majd 1885-ben a vasútvonal is. Közben 1878-ban Bosznia-Hercegovina osztrák uralom alá kerülésével megszűnt a határ, mely Metkovićot elválasztotta Hercegovinától.
1885-ben a Neretva szabályozása során kiépítették a Kula Norinska és Metković közötti csatornát, így a kikötő a folyó jobb partjára került. A folyószabályozás során kiépítették a folyó metkovići partszakaszát. A megnövekedett kereskedelmi forgalom okozta gazdasági növekedés egészen a 20. század elejéig tartott. Az ezt követő gazdasági stagnálás, majd visszaesés oka az volt, hogy a nagyobb és gyorsabb kereskedelmi hajók már nem tudtak a Neretván felhajózni. Közben megépült Ploče tengerparti kikötője, ahonnan Metković kiiktatásával közvetlenül tudtak közúton és vasúton Hercegovinába árut szállítani. Ennek ellenére a helyi kikötő az I. világháború után továbbra is nagy forgalmat bonyolított le. A két világháború közötti Jugoszlávia egyik központi kikötője lett, ahonnan egészen a Vajdaságig szállították az árukat.
Ma is Metkovićon át történik a Spliti-medence cementüzemeinek áruszállítása. A kisebb hajók és jachtok a Neretva bal partján, a kereskedelmi hajók a folyó jobb partján köthetnek ki. A kereskedelem és a mezőgazdaság mellett egyre nagyobb a város turisztikai forgalma és vendéglátása, melyet gazdag gasztronómiai kínálata biztosít. Egyre több turista fizet be a neretvai hajókirándulásokra, az ún. fotószafarikra és nagy lehetőséget látnak a madármegfigyelésekhez kötődő utak szervezésében is.
Metković lakói régen mezőgazdaságból, állattartásból, halászatból éltek. Házaikat a gyakori árvizek miatt a Predolacra építették. Ilyen körülmények között a város kulturális élete szinte csak az egyházi ünnepekre korlátozódott. A 19. században az osztrák uralom kezdetén a település központja a Neretva völgyébe helyeződött át és elkezdődött gazdasági és kulturális fejlődése.
A kulturális élet kezdetének a horvát nemzeti olvasókör 1873-as megalakulását tekinthetjük. A kulturális szükségletek növekedésével megkezdte munkáját a Matica Hrvatska, az amatőr színjátszókör, a fúvószenekar stb. melyek a mai napig meghatározzák a város kulturális életét. A városi könyvtár 1873. október 15-én nyílt meg. A városi kulturális központot 1977. május 25-én nyitotta meg Stipe Šuvar művelődési és kulturális államtitkár. Két színpadán kívül jeles horvát festő- és szobrászművészek alkotásait bemutató galéria működik benne.
A város első mozija 1912-ben nyílt meg. A városi fúvószenekart 1886-ban alapították, számos fesztiválon képviseli Metković kultúráját. Metkovići természettudományi múzeum gazdag ornitológiai gyűjteménnyel.
A város jelentősebb kulturális eseményei:
A település első ún. alsó népiskoláját 1823-ban alapították, a horvát nyelvű oktatás azonban csak 1866-ban indult, azelőtt olasz nyelven folyt. A leány iskola 1873-ban nyílt meg Niko Carević házában. A vegyes oktatás csak 1894-ben indult be két fiú és egy leány osztállyal. A metkovići állami városi iskola 1924. január 3-án nyitotta meg kapuit, a rendes tanítás az év szeptember 22-én indult meg. Az 1924/25-ös tanévben még 73 tanulót írattak be, az 1938/39-es tanévben már 219 tanulóval működött. Nem csak Metkovićról, de a környező településekről, sőt még Hercegovinából is látogatták.
Az alsó reálgimnázium megnyitására 1945-ig kellett várni, ekkor még három osztállyal nyitották meg, 1951-től négy osztállyal működött. 1948-ban ipari iskola is nyílt a településén. 1956-ban megkezdődtek az új iskolaépület építési munkái és az alapiskola még az évben meg is nyílt. A gimnáziumot külön épületben 1967-ben nyitották meg. 1961 óta a gimnáziummal együtt működött az ipari iskola is. 1992-ben újra szétválasztották őket gimnáziumra és ipari iskolára. 1971-ben új alapiskola építését határozták el a város nyugati részén. Az építés 1974-től 1979-ig tartott, amikor Edvard Kardelj néven nyitották meg, ma Mihovil Pavlinović nevét viseli. Ma Metkovićon a két alapiskola mellett egy gimnázium, egy ipari iskola, egy alapszintű zeneiskola, valamint a Narona oktatási központ működik.
Metković sportegyesületei:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.