Merkúr
a Naprendszer első bolygója / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Merkúr a Naprendszer legbelső és legkisebb bolygója,[8] a Nap körüli keringési ideje 88 nap. A Merkúr a Földről nézve fényesnek látszik, magnitúdója −2,0 és 5,5 között változik, azonban nehéz észlelni, mert a Földről nézve a Naptól mérhető legnagyobb szögtávolsága csak 28,3°. Reggel vagy este szürkületkor lehet megfigyelni.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Merkur (egyértelműsítő lap) |
Merkúr | |
A MESSENGER 2008-as, valós színű képe a Merkúrról | |
Felfedezése | |
Felfedező | nem ismert |
Felfedezés ideje | nem ismert |
Felfedezés helye | nem ismert |
Névadó | Mercurius |
Pályaadatok | |
Epocha | J2000.0 |
Aphélium távolsága | 69 817 079 km 0,46669835 CsE[1] |
Perihélium távolsága | 46 001 272 km 0,30749951 CsE |
Fél nagytengely | 57 909 176 km 0,38709893 CsE |
Pálya kerülete | 360 000 000 km (2,406 CsE) |
Pálya excentricitása | 0,20563069 |
Orbitális periódus | 87,969 nap |
Sziderikus keringési idő | 87,96934 nap (0,2408469 év) |
Szinodikus periódus | 115,8776 nap[2] |
Min. pályamenti sebesség | 38,86 km/s |
Átl. pályamenti sebesség | 47,36 km/s |
Max. pályamenti sebesség | 58,98 km/s |
Közepes anomália | 174,796° |
Inklináció | 7,00487° (3,38° a Nap egyenlítőjéhez képest) |
Felszálló csomó hossza | 48,33167° |
Perihélium szöge | 77,45645° (2000)[3][4] |
Központi égitest | Nap |
Holdak | nincs |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 4878 km |
Egyenlítői sugár | 2439,7 km[5][6]
(a földi 0,383-szerese) |
Lapultság | 0,0006[6] |
Felszín területe | 7,5×107 km² (a földi 0,147-szerese)[5] |
Térfogat | 6,083×1010 km³ (a földi 0,054-szerese)[5] |
Tömeg | 3,302×1023 kg (a földi 0,055-szerese)[5] |
Átlagos sűrűség | 5,427 g/cm³[5] |
Felszíni gravitáció | 3,701 m/s² (0,378 g)[5] |
Szökési sebesség | 4,435 km/s[5] |
Sziderikus forgásidő | 58,6462 nap (58 nap 15,5088 h)[5] |
Forgási sebesség | 10,892 km/h (az egyenlítőnél) |
Tengelyferdeség | ~2,11°[7] |
Az égitest északi égi pólusának rektaszcenziója | 281,01° (18 h 44 min 2 s)[2] |
Az égitest északi égi pólusának deklinációja | 61,45°[2] |
Albedó | 0,119[2] |
Felszíni hőmérséklet | |
Min. | 100 K é. sz. 0°, ny. h. 0° 80 K é. sz. 85°, ny. h. 0° |
Átl. | 340 K é. sz. 0°, ny. h. 0° 200 K é. sz. 85°, ny. h. 0° |
Max. | 700 K é. sz. 0°, ny. h. 0° 380 K é. sz. 85°, ny. h. 0° |
Látszólagos fényesség | 1,9 |
Atmoszféra | |
Felszíni nyomás | nyomokban |
Összetevők | 31,7% kálium 24,9% nátrium 9,5% atomos oxigén 7,0% argon 5,9% hélium 5,6% molekuláris oxigén 5,2% nitrogén 3,6% szén-dioxid 3,4% víz 3,2% hidrogén[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Merkúr témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Merkúrt meglátogató két űreszköz közül az első a Mariner–10 volt, mely 1974–75-ben a bolygó felszínének csupán 45%-át térképezte fel. A második a MESSENGER, amely további 30%-ot mutatott meg a bolygó felszínéből, amikor 2008. január 14-én elrepült mellette. Ez az űreszköz 2008. október 6-án és 2009. szeptember 29-én még kétszer elhaladt a bolygó mellett, 2011. március 19-én bolygó körüli pályára állt, mintegy 200 kilométerre a felszíntől – adatokat gyűjt, azokat a Földre továbbítja, miután a maximális magasságba került, 15 000 kilométerre a felszíntől. Ekkortól tovább tanulmányozza és feltérképezi az egész égitestet.
A Merkúr sok tekintetben hasonlít a Holdra: felszínét számos kráter borítja, nincs természetes holdja, és nincs állandó légköre. Azonban a Holddal ellentétben nagy, vasat tartalmazó magja van, aminek következtében rendelkezik mágneses mezővel, melynek erőssége a földinek körülbelül 1%-a.[9] Magjának relatív mérete miatt kivételesen nagy a bolygó sűrűsége. Felszíni hőmérséklete 90 és 700 K (-183 és 427 °C) között változik,[10] Ahol a Nap éppen merőlegesen éri a felszínt, ott van a legmelegebb, és a sarkokhoz közeli kráterek mélyén mérik a leghidegebbet.
A Merkúr megfigyeléséről szóló feljegyzések legalább az időszámításunk előtti első ezredfordulóig nyúlnak vissza. A babiloniak a Nabu nevet adták neki, hírvivő istenük neve után. Az i.e 4. század előtt a görög csillagászok két bolygónak gondolták aszerint, hogy napkeltekor vagy napnyugtakor volt látható. Előbbi az Apollón, utóbbi a Hermész nevet kapta.[11] Az i.e 4. században felismerték, hogy a két bolygó egy és ugyanaz, onnantól kezdve Hermésznek nevezték.[12] A bolygó magyar neve a rómaiakig nyúlik vissza, akik a bolygót Mercurius római istenről nevezték el, aki a görög Hermész római megfelelője. A Merkúr asztronómiai jele a kör egy kereszt függőleges szárán, a kör tetején egy félkörrel (Unicode: ☿), ami Hermész caduceusának stilizált változata.[13]