Mahádzsanapada
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Mahádzsanapada (szanszkrit: महाजनपद, mahádzsanapada, szó szerint "nagy birodalom" a mahá, "nagy", és a dzsanapada "törzsi tartomány", "ország") az ősi India tizenhat királyságára vagy oligarchiájára utal az i.e. 6. századtól az i.e. 4. századig.[1] Az ősi buddhista szövegek, mint például a páli kánon részét képező Anguttara-nikája,[2] gyakran említik a tizenhat nagy királyságot és köztársaságot, amelyek az északnyugati Gandhára és az Indiai szubkontinens keleti részéhez tartozó Anga birodalmak között fejlődtek ki és virágoztak. Ide tartozott még a Vindhja-hegység egy része is,[3] mielőtt a buddhizmus megjelent volna India területén.[4]
Gyakran tekintik a korai indiai történelem egyik nagy fordulópontjának az i.e. 6. századot. Régészetileg ez az időszak az "északi csiszolt fekete eszközök" korának felel meg.[5]