Magyarországi cigányok
Magyarországon lakó népcsoport / From Wikipedia, the free encyclopedia
A magyarországi cigányok a cigány nép Magyarországon élő népessége. Ők alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert kisebbségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek (a ruszinon kívül), akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket.[1] Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani.
Ez a szócikk a Magyarországon élő cigány kisebbségről szól. Hasonló címmel lásd még: magyarcigányok. |
A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányok számát, míg egyes cigány értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri.[2]
A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Budapesten kívül a három északi vármegyében legnagyobb a népességük. A budapesti cigányok lélekszámát 80–100 ezer körülire becsülik.[3]
Egyes felmérések szerint a magyarországi cigányok népessége jócskán meghaladja a hivatalosan közzétett adatokat. A hivatalos források 205 984 főt jelölnek,[4] de ismertek a 394 000 és 2 000 000 fő közötti népességről szóló kutatási eredmények is.[5][6][7] A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete által 2023-ban közzétett tanulmány 2011-ben a hazai népességen belül 554 ezer fő „roma kötődésű” emberről számolt be.[8]
Életkörülményei jelentősen rosszabbak a többségi társadaloménál. Integrációjuknak többek között a pálinkafőzés liberalizációja jelentős gátat szab: az MTA Környezet és Egészség Bizottságnak a kutatása szerint az otthoni pálinkafőzés legalizációja után jelentősen megugrott a cigányok körében az amúgy is nagyon magas alkoholfogyasztás. Ez nagy szerepet játszik abban, hogy a cigányok közül kevesen érik meg az időskort, a többségi társadalom tagjaihoz képest a cigányok várható átlagos élettartama 10 évvel rövidebb, gyakoriak közöttük a daganatos megbetegedések, és magas a csecsemőhalandóság is. Sándor János, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának docense elsőként az otthoni pálinkafőzés szabályainak enyhítését említette példaként, ami rontott a cigányok egészségi állapotán.[9]