Magyarország pozsonyi nagykövetsége

Magyarország pozsonyi nagykövetsége (szlovákul: Veľvyslanectvo Maďarska, Bratislava) Magyarország és Szlovákia kapcsolatainak egyik kiemelt intézménye. Bár a rendszerváltás utáni nagykövetségeink között tartjuk számon, valójában 1939 és 1945 között rövid ideig már követségként, egyébként - 1927-től és 1945-től - konzulátusként működött, így régi képviseleteink közé tartozik a pozsonyi intézmény. A követség 2018-ban költözött új helyére a Štefánikova 1. szám alá. Nagykövetünk 2019-ben Pető Tibor.

Magyarország pozsonyi nagykövetsége
Rangja	nagykövetség
Küldő ország	Magyarország
Fogadó ország	Szlovákia
Vezető	Pető Tibor (2017. szeptember 12. – )
Beosztása	magyar nagykövet Szlovákiában
Irányítószám	811 06
Település	Pozsony
Ellenkező képviselet	Szlovákia budapesti nagykövetsége
Elhelyezkedése
Magyarország pozsonyi nagykövetsége Pozíció Pozsony térképén
é. sz. 48° 08′ 56″, k. h. 17° 06′ 25″48.148805555556, 17.106888888889
Magyarország pozsonyi nagykövetsége weboldala EmbassyPages.com ID
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország pozsonyi nagykövetsége témájú médiaállományokat.

Története

A nagykövetség bejárata 2018-ig: Sedlárskej ul. č. 3

Az első magyar konzulátus 1927. augusztus 16-án nyílt meg a pozsonyi Mirbach-palotában (Františkanské námestie, azaz Ferenciek tere 5). Vezetője Bartók László(wd) alkonzul volt.^[1] A képviselet az 1926-ban nyitott zágrábi főkonzulátus után a második konzulátusi szintű képviseletünk volt - ezeken kívül még Triesztben és Kolozsváron működött útlevélhivatal. A konzulátus hatásköre az egész Felvidékre kiterjedt (akkori szóhasználattal: Felső-Magyarországra).^[2] Ez az intézmény jelentősen megkönnyítette a határon túlra került magyarság életét, korábban ugyanis Prágáig kellett utazni Magyarországgal vagy iratokkal kapcsolatos hivatalos ügyek intézése ügyében. A Harmadik Birodalom 1939-ben lerohanta Csehszlovákiát, megalakult az első Szlovák Köztársaság, ahogy a történelemkönyvek később hivatkoztak rá: a Tiso-féle fasiszta bábállam. Az új helyzetben a német megszállás alá került cseh területen, Prágában működő követség fenntartása ellehetetlenült, ellenben Szlovákia önálló állam vált, így - elsősorban német szorgalmazásra - napra pontosan 12 évvel a megnyitása után, 1939. augusztus 16-án követséggé szervezték át a konzulátust.^[3] Az első követünk szentmiklósi Szabó György volt, aki azonban visszaemlékezésében úgy fogalmazott: a követség a németek kérésére jött létre, a magyar fél tartalmilag nem tulajdonított jelentőséget a képviseletnek. Alátámasztja ezt a vélekedést az is, hogy új államot még március 14-én kiállították ki, a főkonzulátust azonban csak nyár végén emelték követségi szintre, őt magát pedig 1939. december 28-án^[4] nevezték ki követnek. Noha Szlovákiában jelentős magyar kisebbség élt, az ügyeikkel elsősorban Esterházy János foglalkozott, aki személyesen egyeztetett Vojtech Tuka (Tuka Béla) szlovák külügyminiszterrel, így a követségnek alig jutott szerep a két ország diplomáciai kapcsolataiban.^[5] Szabót hamarosan áthelyezték Helsinkibe, helyét 1941. február 2-án Kuhl Lajos foglalta el (korábban ő volt a finnországi követünk, de túl hosszúnak tartotta az utazást, ezért kijárt magának egy otthonához közelebbi pozíciót, a pozsonyit). A nyilas hatalomátvételt követően Forster Pál vette át a követség vezetését - jelentős helyszíni nyilas támogatással.^[6]

A második világháborút követően 1946-47-ben meghatalmazotti hivatalként működött a képviselet, majd 1947. november 14-én főkonzulátussá szervezték át.^[7] 1967-ig Magyarországnak mindössze két főkonzulátusa működött a világban: Isztambulban és Pozsonyban. A rendszerváltás idején kiemelt szerep jutott a főkonzulátusnak, és Tóth József (1986–1989), majd Szerencsés János (1989–1990) főkonzuloknak: folyamatosan tájékoztatniuk kellett Magyarországot a csehszlovákiai rendszerváltás Szlovákiára eső történéseiről, kiemelt tekintettel a szlovák nemzetiségpolitikában bekövetkező változásokról, illetve a szlovákiai magyarság szerveződéseiről.^[8] Csehszlovákia 1993. január 1-jén vált szét, létrejött a második Szlovák Köztársaság, ugyanazon a napon alakult át a főkonzulátusunk nagykövetséggé, akkor még ideiglenes ügyvivővel az élen. Első nagykövetünk, Boros Jenő szeptember 3-án adta át megbízólevelét Michal Kováč szlovák államfőnek.^[9] 2018-ban új épületbe költözött a nagykövetség: az addig a város több pontján szétszórtan működő konzulátus, kulturális intézet és a nagykövetség egy helyre, Pozsony-Óvárosába a Štefánikova 1. szám alatti palotába költözött - éppen szembe a köztársasági elnöki hivatalnak helyt adó Grassalkovich-kastéllyal. A felújított épületet 2018. február 6-án adták át, és 7-én kezdte meg működését a képviselet az új helyén.^[10]

A nagykövetség alá tartozik a 2000-ben nyílt kassai főkonzulátus.

Jegyzetek

1. Megkezdte működését a pozsonyi magyar konzulátus. 8 Órai Újság, XIII. évf. 187. sz. (1927. augusztus 19.) 10. o.
2. Hétfőn kezdi meg működését a Pozsonyban felállított magyar konzulátus: A konzulátus hatásköre egész Felső-Magyarországra kiterjed. 8 Órai Újság, XIII. évf. 181. sz. (1927. augusztus 11.) 5. o.
3. KÖZLEMÉNYEK. Külügyi Közlöny, XIX. évf. 6. sz. (1939. szeptember 1.) 1. o.
4. Megbízatás. Külügyi Közlöny, 9. sz. (1939. december 31.) 77. o.
5. Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941). Külügyi Szemle, I. évf. 3–4. sz. (1995) 234–235. o.
6. Magyar nyilasvezérek dorbézolásai Pozsonyban: Jaross, Kemény, Rajniss, Oláh és a többi "testvér" arany napjai. Kossuth Népe, I. évf. 5. sz. (1945. május 4.) 5. o.
7. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 130. o. arch Hozzáférés: 2019. október 3.
8. Popély Árpád: A csehszlovákiai magyarság és a rendszerváltás éve Budapestről nézve. Fórum Társadalomtudományi Szemle (2010) (Hozzáférés: 2019. október 3.)
9. Neszméri Sándor: A kapcsolatokat a bizalom alapján kell továbbfejleszteni. Magyar Nemzet, LVI. évf. 206. sz. (1993. szeptember 4.) 2. o.
10. Neszméri Tünde: A város szívébe költözött Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége. Felvidék ma (2018. február 6.) (Hozzáférés: 2019. október 3.)