Magyarittabé

Magyarittabé (másként Alsóittabé, Alsóittebe vagy Magyarittebe, szerbül Нови Итебеј / Novi Itebej, németül Neu Itebe) falu a Vajdaságban, Szerbia északi tartományában. Közigazgatásilag Bégaszentgyörgy községhez tartozik.

1. 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)

Magyarittabé (Нови Итебеј / Novi Itebej)
A magyarittabéi református templom.
Közigazgatás
Ország	Szerbia
Tartomány	Vajdaság
Körzet	Közép-bánsági
Község	Bégaszentgyörgy
Rang	falu
Irányítószám	23236
Körzethívószám	+381 23
Testvérvárosok	Lista Békés
Népesség
Teljes népesség	1147 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség	59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	77 m
Terület	22,2 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 33′ 34″, k. h. 20° 41′ 40″45.559444444444, 20.694444444444
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarittabé témájú médiaállományokat.

Fekvése

A Béga folyó és a Béga-csatorna közt fekszik, Nagybecskerek városától északkeletre, közúton 37 km-re. A település tőszomszédságában (100 méterre) van Szerbittabé település.

Neve

A település mai hivatalos magyar neve Magyarittabé. A falu 1786. évi telepítési anyakönyvében a Magyar-Ittebe megnevezés szerepel. A XIX. század végén és a XX. század elején az Alsóittebe v. Alsó-Ittebe névalak volt hivatalos használatban.^[1] Történelmi forrásokban megőrzött gyakoribb névváltozatok: Ithebew (1319—1508), Itebev, Hytebev (1334— 7), Ittebew (1452).^[2] Pesty Frigyes a történelmi Itebő helynevet az Ite személynévből és a Bő helynévből eredezteti.^[3] A mai településnév Ittabé néveleme valószínűleg népi etimologizálás terméke (a monda szerint a falu alapításakor hangzott el az „Itt a bé!” felkiáltás, miután az ide érkező telepesek egyike hosszas keresgélés után rátalált a település egyik sarkát jelölő B jelzésű cövekre). Hivatalos használatban tehát az Ittebe névelemnek van nagyobb hagyománya, a helybeliek nyelvhasználata viszont az Ittabé névelemet őrzi immár több, mint két évszázad óta: Pesty 1875-ben írt, fentebb hivatkozott tanulmányában említi, hogy "Ittebe községet ma gyakran Itabé-nek nevezik". Az Itabé névalak valószínűleg a falu 1786. évi telepítése óta él, s mind a mai napig fennmaradt a helybeliek nyelvhasználatában (rövid t-vel ejtve).

Története

Magyarittabé környéke 1769-72 között

Ha Ittabét tekintjük az ún. alaptelepülésnek, akkor megemlítendő, hogy az első Ittabé írásos említése 1219-ből származik. A hajdani Keve vármegye egyetlen ismert egyházi intézménye az ittebei bencés prépostság. Más iratokban^[4] ezen intézményt a „legszentebb Megváltóról nevezett előbb bencés, utóbb világi prépostságnak és társas káptalannak” jelölik. Györffy György szerint^[5] ezen apátság ellen 1219-ben a csanádi püspök hamis pénzverés miatt eljárást indíttatott, és 1221-ben pápai engedéllyel és pártfogással társas káptalanná szervezte át. Ez a település, mely eredetileg a Withubu (olvasd: Ittöbö) nevet viselte, nyilván a törökdúlás áldozata lett a 16. század végén vagy a 17. század első évtizedében. Az 1579. évi török összeírás adatait tartalmazó defter '^[6] Ittebét még a csanádi szandzsák becskereki náhijéhez tartozó lakott, adózó településként jegyzi, Ötebő néven. Az összeírás név szerint lajstromozza az ekkor itt élő 90 család férfi tagjait, s a vezeték- és utónevek arra engednek következtetni, hogy a lakosság túlnyomó többsége magyar. Második Ittabének az 1780. körül letelepedett Szerbittabét tekinthetjük. Magyarittabé így a harmadik Ittabé a falu 1786-os letelepedésével. A telepesek túlnyomórészt Békés város környékéről származtak el. Összesen 44, főként Kelet-Magyarországi települést nevez meg az első Anyakönyv származási helyként. Az 1784 és 1787 között végzett első magyarországi népszámlálás adatati szerint Ittebén 290 házban 385 család él, összesem 2297 személy.^[7] (Ezek az adatok valószínűleg a két Ittebére együttesen vonatkoznak.)

Délvidék számos magyarlakta települését „tatárjárásként” érte a szerbiai szerb szabadcsapatok betörése 1848. végén és 1849. elején. Ahogy ezek a csapatok vonultak északra, a magyar lakosság úgy menekült előlük. Miután Torontálvásárhely (Debellács) magyarajkú lakosai elhagyták falujukat, Magyarittebére menekültek. A magyarittebeiek a magyar kormány parancsa szerint 1849. január 19-én elmenekültek, a Maros folyón túl lakó magyar testvéreikhez. „Sára-napi szaladásként” maradt fenn a lakosság szájhagyományában ez a tragikus eset, mivelhogy a menekülés Sára-napkor kezdődött.

Népesség

Demográfiai változások

Demográfiai változások

1948	1953	1961	1971	1981	1991	2002	2011
1930	1930	1868	1750	1553	1521	1315[8]	1147[9]

Etnikai összetétel

Nemzetiség	Szám	%
Magyarok	1077	81,90
Szerbek	103	7,83
Cigányok	54	4,10
Jugoszlávok	16	1,21
Horvátok	4	0,30
Németek	3	0,22
Szlovákok	1	0,07
Románok	1	0,07
Bunyevácok	1	0,07
Egyéb/Ismeretlen[10]

Nevezetességek

A falu nevezetessége a 744 férőhelyes református templom (épült 1861-1866. között). Orgonája és toronyórája több mint 100 éves. A templom előtt állt egyike a két délvidéki Kossuth-szobornak (a másik Bácskossuthfalván található). A Horvai János által készített szobor 1904-ben készült el közadakozásból, majd egészen 1918-ig minden év március 15-én megkoszorúzták. Ekkor azonban egy bevonuló szerb katona átlőtte a szobrot, méghozzá szívtájékon, majd a talapzatról is lelökték, ezért a helyiek a református templomban találtak neki rejtekhelyet. Csak 1941 tavaszán állították fel újra, megemlékezéseket, koszorúzásokat pedig 1990 óta tartanak ismét. 2015 tavaszán ismeretlen tettesek a szobrot ellopták.^[11] 2016. március 15-én került sor az új Kossuth-szobor felavatására, amely az elődjével identikus soltvadkerti Kossuth-szobor alapján készült a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács támogatásával.

Arczfalvy Ferencz nyug. 1848–49-es főhadnagy vörösmárvány síremléke a szerbittebei római katolikus temetőben van, a temetői feszület és a Jenovay-kripta között.

A Bánsági Református Egyházmegye Esperesi székhelye 1997 és 2014 között Magyarittabén volt.

Sport

Magyarittabén működik a FK Bega sportegyesület. Jelenleg csak labdarúgócsapata van, melyet 1947-ben alapítottak. A futballpálya a Nyomáson van, melynek lelátói 1975-ben készültek. A csapat otthoni mezének színe zöld-fehér, vendégségben pedig zöld. A csapat címere keresztben hasított pajzs fehér-zöld alappal. A csapat jelenleg a Nagybecskereki Körzeti Bajnokságban küzd. A csapat játékosainak 80%-a helyi, magyarittabéi és magyar nemzetiségű.

Jegyzetek

1. A magyar szent korona országainak Helységnévtára, 1913., 186.p.
2. Milleker Bódog (1913). „Délmagyarország középkori földrajza”. Történelmi és Régészeti Értesítő - A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye 29.
3. Pesty Frigyes: Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben 1. (Budapest, 1888), 145.p
4. Révai nagy lexikona XIII. kötet, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Int. R. T. 1915.
5. Györffy György műve, az Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Akadémiai Kiadó, Budapest 1987. 310. o.
6. Káldy-Nagy Gyula: A csanádi szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása- Dél-Alföldi évszázadok 15. , Szeged, 2000 217-220. o.
7. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya, Budapest, 1960.
8. Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
10. Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
11. Színesfémtolvajok vihették el a 111 éves Kossuth-szobrot. hirado.hu. [2015. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 4.)

További információk

• Magyarittabé története Archiválva 2021. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Vajdaság-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap