Második Lengyel Köztársaság
From Wikipedia, the free encyclopedia
Második Köztársaság (lengyelül: II Rzeczpospolita) az 1918–1939 között létező lengyel állam nem hivatalos neve.
Lengyel Köztársaság | |||||||||||||
Rzeczpospolita Polska 1918 – 1939 | |||||||||||||
| |||||||||||||
Mottó: Bóg, Honor, Ojczyzna Isten, becsület, haza Nemzeti himnusz: Mazurek Dąbrowskiego | |||||||||||||
Általános adatok | |||||||||||||
Fővárosa | Varsó | ||||||||||||
Terület | 389 720 km² | ||||||||||||
Népesség | 34 849 000[1] fő | ||||||||||||
Hivatalos nyelvek | lengyel (használt: német, ukrán, fehérorosz, litván, jiddis | ||||||||||||
Vallás | római katolikus görögkatolikus právoszláv zsidó | ||||||||||||
Államvallás |
| ||||||||||||
Pénznem | 1918–24 – marka 1924-től - złoty | ||||||||||||
Kormányzat | |||||||||||||
Államforma | köztársaság | ||||||||||||
Államfő | Gabriel Narutowicz Stanisław Wojciechowski Ignacy Mościcki | ||||||||||||
Kormányfő | első: Jędrzej Moraczewski utolsó: Felicjan Sławoj Składkowski | ||||||||||||
| |||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel Köztársaság témájú médiaállományokat. |
A függetlenség elvesztése után Lengyelországot felosztották három állam közt: Ausztria, Oroszország és Poroszország. 1807-ben Napóleon létrehozta a lengyel államot pótló Varsói Hercegséget, amely 1815-ig létezett. A bécsi kongresszuson megalakították az Orosz Birodalommal perszonálunióban levő, elméletileg autonóm „kongresszusi” Lengyel Királyságot. Az oroszok nem tartották be a szerződést, korlátozták a lengyel autonómiát, ez két felkelést robbantott ki: az 1830. novemberit és az 1863. januárit. A poroszok az általuk elvett területeken megalakították Poseni Nagyhercegséget, az osztrákok pedig az általuk elvett egész területből Galícia és Lodoméria tartományt. 1815 és 1846 között egy félig független államocska is létezett Krakkói Köztársaság (Rzeczpospolita Krakowska) néven. Az első világháborúban a központi hatalmak elfoglalták az Oroszország által megszállt lengyel területeket (1915), lehetővé tették a lengyel Kormányzó Tanács (1916) és a kormány (1917, Jan Kucharzewski miniszterelnökkel) létrehozását. A központi hatalmak veresége lehetőséget adott a lengyeleknek, hogy visszaszerezzék a függetlenséget, amit 1918. november 11-én hirdettek ki. Józef Piłsudski lett az államfő (Naczelnik Państwa a köztársasági elnök kötelességeit teljesítette az elnökválasztásig).