Lándzsa (heraldika)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A lándzsa vagy dárda hegyes végű rúdfegyver. Különféle neveken számos változata van. A lovasság és a gyalogság is használta. A lándzsa az olasz lancia, ez pedig a latin lancea 'dárda, lándzsa' szóra megy vissza, mely végső soron valószínűleg a keltából való.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2020 szeptemberéből) |
A honfoglalás kori sírokban feltűnően kevés a lándzsa. Két fajtája volt, a távolabbra ható, hajítható és a két kézzel tartott, közelharcban használt súlyos lándzsa. A hajítható lándzsa egyik fejedelmi példánya a Dunában talált, normann díszítésű aranyozott („viking”) lándzsa. Szent István ezüstdénárjain látható a királyi lándzsa (lancea regis) és a koronázási paláston a király jobb kezében lándzsát tart. Zászlós lándzsát tart a nagyszentmiklósi kincs második korsójának lovas fejedelme is. Egészen az újkorig (még a 18. században is) a vadászbecsülethez tartozott, hogy a vaddisznóval lándzsával kellett megküzdeni, tehát a vadakra a számszeríj és a lőfegyverek korában is lándzsával kellett menni.
A lándzsa vagy dárda a lovagi tornán használt egyik legjellegzetesebb fegyver volt. A lovagság egyik jelképe. Gyakran szerepel címerképként.