Limitált animáció
From Wikipedia, the free encyclopedia
A limitált animáció egy olyan animációs technika, amelynek segítségével nem kell minden egyes fázist megrajzolni, hanem újra és újra fel lehet használni a korábbi rajzokat.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az egyik legszembetűnőbb sajátossága a karikatúraszerű, stilizált képi világ, amit megjelenésekor modern dizájnnak neveztek.
A harmincas-negyvenes évekbeli Walt Disney-rajzfilmek megvalósítása a realitáson alapult; minden egyes mozdulatot sebészi pontossággal és rendkívüli részletességgel alkottak meg. Ez a technológia idő- és költségigényes volt. A limitált (vagy korlátozott) animáció segítségével megjelenhetett az absztrakt és a szimbolikus rajzstílus, és rövidebb munkaidővel lehetett effektív animációt alkotni. E technológia nélkül olyan forradalmi rajzfilmek, mint a Sárga Tengeralattjáró vagy Chuck Jones The Dot and the Line-ja sosem készülhettek volna el.
A limitált animáció legfontosabb vonása a fázisrajzok számának redukálása. A film, hogy folyamatos mozgásként érzékelhesse szemünk, 24 képkockát futtat le másodpercenként. Normál sebesség esetében a legtöbb animációs film megdupláz minden fázist, azaz másodpercenként csak 12 különböző képet láthatunk. A gyorsabb mozgás szimulálására mind a 24 fázis lefut, bár rengetegszer láthatunk kimerevített képkockákat, mikor a figura nem mozdul. A Disney-filmek átlagosan 18 rajzzal operáltak másodpercenként. A limitált animáció esetében drasztikusan lecsökken a fázisrajzok száma, amelyek a kulcsfázisok közti átmenetért felelnek.
Emellett a limitált animáció egyéb speciális, időtakarékos praktikákat is használ.