francia zeneszerző From Wikipedia, the free encyclopedia
Clément Philibert Léo Delibes (Saint-Germain-du-Val, 1836. február 21. – Párizs, 1891. január 16.) francia zeneszerző, elsősorban balettjeiről és operáiról ismert.
| Léo Delibes | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1836. február 21. Saint-Germain-du-Val |
| Származás | francia |
| Elhunyt | 1891. január 16. (54 évesen) Párizs |
| Sírhely | Montmartre-i temető |
| Szülei | Clémence Batiste Philibert Delibes |
| Iskolái | Párizsi Konzervatórium |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, operett, balett |
| Hangszer | zongora |
| Díjak | a francia Becsületrend tisztje |
| Tevékenység | zeneszerző |
| IPI-névazonosító | 00007838672 |
 | |
| Léo Delibes aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Léo Delibes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Delibes Saint-Germain-du-Valban (Sarthe) született, apja nagyon korán meghalt, a fiú még csak kétéves volt. Édesanyja és nagybátyja tanította zenére. Tizenkét éves korában beiratkozott a párizsi Conservatoire-ba, ahol Adolphe Adam, a Giselle zeneszerzőjének tanítványa lett. A konzervatóriumban két év múlva már első díjat nyert egy pályázaton, 17 éves korában pedig a párizsi Saint-Pierre-de-Chaillot templom orgonistája lett. Ezzel szinte egy időben állást kapott a Théâtre Lyrique-ben, ahol zongorakísérői és segédkarmesteri feladatokat látott el.[1] Delibes zeneszerzői tevékenységével is igazodott a színház profiljához: egy sor – szám szerint tizennégy – operettet írt 14 éves ott-tartózkodása alatt (Két garasnyi szén, Két öreg testőr stb.).
1864-ben a párizsi Opéra karigazgatója lett, ami a „komolyabb” színpadi műfajok felé fordította figyelmét. Balettet írt La source (A forrás) címmel, amelynek 1866-os bemutatója fényes sikert hozott a komponista számára.[2] A darabot ugyan Louis Minkusszal közösen írta, Delibes teljesítménye, könnyed, franciás, táncot segítő zenéje azonban háttérbe szorította kollégája munkáját. Következő balettje Párizsban egyértelműen a színpadi zene első számú mesterévé és Európa-szerte ismert zeneszerzővé tette: az 1870-es Coppélia E. T. A. Hoffmann történetén alapul, és előadásainak sorozatát csak a porosz támadások szakították meg.[3]
Delibes 1871-ben kilépett a színháztól, hogy több ideje legyen a komponálásra, ennek ellenére ritkábban jelentkezett új darabbal. Megírt egy vígoperát Le Roi l’a dit (A király mondta) címmel (1873), ami nem volt ugyan sikertelen, de nem tudta megismételni a balett fogadtatását (hasonlóan a Jean de Nivelle-hez). 1881-ben kinevezték a párizsi Conservatoire zeneszerzés-professzorává. 1876-ban új, mitológiai témát feldolgozó balettel jelentkezett, a Sylviával, és ismét világraszóló sikert aratott. Operái közül az 1883-ban bemutatott, Indiában játszódó, egzotikus témájú Lakmé lett a legsikeresebb: az Opéra Comique-ban bemutatott dalmű igen lelkes fogadtatásban részesült. A szoprán énekesek azóta is szeretik és szívesen énekelnek a darabban, a híres „Csengettyűária” válogatáslemezeken is gyakran helyet kap. Utolsó, Kassya című operáját már nem fejezte be; a munkát Jules Massenet vállalta magára, és csak 1893-ban, két évvel Delibes halála után mutatták be.
Léó Delibes Budapesten is többször megfordult: 1878-ban a Nemzeti Színházban vezényelte a Jean de Nivelle bemutatóját, 1885-ben az Operaházban a Coppéliát. Magyar ihletésű darabjai is vannak: zongoradarab Magyar románc címmel, a Coppéliában pedig csárdásmotívumot is felhasznált. Az 1879-es szegedi nagy árvíz károsultjai javára – többedmagával – jövedelmező ünnepélyt rendezett Párizsban.
Divertissiment (pizzicato a Sylviából) En avril (gyermekkórusra)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
