Lábtoll-labda
From Wikipedia, the free encyclopedia
A lábtoll-labda a labdajátékok csoportjába tartozó mozgalmas, látványos csapatjáték, amelynek célja, hogy a speciális – tollból készült – labda a szabályoknak megfelelően a háló felett úgy kerüljön át az ellenfél térfelére, hogy az ellenfél azt ne tudja visszaadni. A mérkőzéseket három-három játékos játssza 11,88 méter hosszú és 6,10 méter széles, középen a nőknél 150 cm, a férfiaknál 160 cm magas hálóval két térfélre osztott pályán. A korábban csak edzésmódszerként játszott változatai – az egyéni és a páros játék – az utóbbi időben önálló versenyszámként is megjelentek.
A lábtoll-labdázás versenyeit a könnyű labda miatt általában teremben rendezik. Szélcsendes időben, enyhe szélben szabad téren is jól játszható.
Olcsó sportág. Különösebb szerigénye nincs. Csak labda és háló szükséges hozzá. Bármilyen könnyű cipőben játszható. Férfiak és nők egyaránt játszhatják.
A versenyszerű játék sokoldalú képzést igényel. Gyorsaság, ügyesség, ruganyosság szükséges a jó játékhoz. Elsősorban lábbal játsszák. A háló feletti rúgások végrehajtásához sok nyújtó – lazító gimnasztikát kell végezniük a versenyzőknek. A férfiak nagyobb rúgóerejét a nők nagyobb lazaságukkal ellensúlyozzák.
A lábtoll-labdázás Kínában, Vietnámban és még több ázsiai országban nagyon elterjedt szabadidő sportjáték. A verseny formában is az ázsiaiak a legjobbak. Európában, így Magyarországon is az 1990-es években terjedt el. Ázsiában a lábtoll-labdázás ősi változatában: a művészi vagy zsonglőr lábtoll-labdázásban a résztvevők abban versenyeznek, hogy ki vagy melyik csapat tud különlegesebb rúgást vagy labdamegállítást bemutatni. Az egyénileg, illetve csapatban bemutatott gyakorlatokat a műkorcsolyához vagy tornához hasonlóan pontozzák. Európában ilyen jellegű versenyt még nem rendeztek. A karate filmek némelyikében látható, hogy a játékot 4-5 fős csapatok kapura is játsszák.