A közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő növény. Egyéb elnevezései: apróbojtorján, patikapárlófű, agrárnyom, királyné asszony káposztája, Szent Pál füve, hattyúfű, körömfű, koldustetű. Európa-szerte elterjedt növény, a napos, száraz helyeket: mezőket, út és erdőszéleket kedveli. Egy ógörög monda szerint Mithridatész Eupatór pontoszi király fedezte fel a növény gyógyhatását, latin neve innen származik. Már az ókori Egyiptomban ismert és tisztelt növény. A középkorban is tisztelték mágikus erejét, a gonosz szellem elűzésére használták.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Közönséges párlófű (A. eupatoria) | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Agrimonia eupatoria L. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges párlófű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges párlófű témájú médiaállományokat és Közönséges párlófű témájú kategóriát. | ||||||||||||||||
Jellemzők
15–100 cm magas évelő növény. Áttelelő szerve gyöktörzs. Levelei összetettek, páratlanul szárnyaltak. A szár szőrös, hosszabb és rövidebb szőrökből áll. Virágzata füzér, virágai szirmainak színe aranysárga, csúcsuk ép, a vacokkehely majdnem a tövéig barázdált. Júniustól októberig virágzik. Elnyílás után a csészelevelek kúpszerűen összeborulnak, a vacok szélét pedig horgas tüskekoszorú veszi körül. Áltermése a vacokba zárt egy, vagy ritkán két aszmag.
Gyógyászati felhasználása
A drogot (Agrimoniae herba) a növény szárított, virágos, föld feletti része szolgáltatja. A VII. Magyar Gyógyszerkönyvben még szerepelt, a jelenleg aktuális nyolcadik kiadás nem tartalmazza.
Jellegzetes, enyhe szaga és összehúzó, kesernyés íze van.
Tartalomanyagai: fő hatóanyaga a cserzőanyag (10%), valamint kovasav (10-12%), továbbá flavonoidok, keserűanyagok, nyálka és illóolaj.
Gyógyhatásai: összehúzó, epeműködést szabályzó és epehajtó, étvágyjavító, vizelethajtó, antibiotikus hatású és gyulladásgátló.
Gyógyászati felhasználásai: belsőleg vastagbélgyulladás, hasmenés esetében alkalmazzák, amikor is négyóránként kell itatni a beteggel teát. Fertőző hasmenésnél is igen hatékony, mivel helyileg úgy hat, mint az antibiotikum. Gyulladásnál mérsékli a gyulladást és egyben a kórokozókra is hat. Gyomorfekélynél is nagyon hatásos.
Felhasználási módok:
Teakészítés: 1 púpozott apróbojtorjánt adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk. Teakeverék májpanaszok esetén: apróbojtorjánt, közönséges galajt, szagosmügét 1:1 arányban összekeverünk, ebből 1 púpozott teáskanálnyit adunk 1/4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.
Fürdőhöz: teljes fürdőhöz 200 gramm szükséges
Naponta két csésze teát is megihatunk belőle. Mindenkinek megérné a fáradságot, ha évente egyszer-kétszer apróbojtorján-főzettel készített gyógyfürdőt venne. Összehúzó hatása miatt és gyógyító alkotórészei révén egyike a legértékesebb gyógynövényeinknek.
Dr. Schierbaum írja: Naponta háromszor egy csésze tea gyógyítja a szívnagyobbodást, gyomor-, béltágulatokat és tüdőtágulást, továbbá a vesebántalmakat és hólyagpanaszokat, ha a teát kúraszerűen alkalmazzuk. Visszértágulat és altesti fekély gyógyításához az apróbojtorján kenőcs javallt. Májbántalom esetén teakeveréket ajánlunk: 100 gramm apróbojtorján, 100 gramm galaj és 100 gramm szagosmüge kell hozzá. Ebből naponta egy csészével kell meginni éhgyomorra, majd napközben kettővel, kortyonként.
Források
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
