a Világegyetemmel mint egésszel foglalkozó tudomány From Wikipedia, the free encyclopedia
A kozmológia a világegyetemmel mint egésszel foglalkozó tudomány, emiatt a fizika és filozófia tudományának is része. A csillagászatnak az az ága, amely a világegyetem tér- és időbeli szerkezetével, a világmindenség egészének kialakulásával foglalkozik. Ezen belül a hozzá szorosan kapcsolódó kozmogónia az egyes égitestek kialakulására próbál fényt deríteni.[1]
A modern kozmológia kiindulópontjául a természettudományok (csillagászat, fizika) eredményei szolgálnak.[2]
A nagy bumm és az állandó állapot elmélete
Ez a szócikk csak a fizikai kozmológiát érinti.
Eredete a κοσμος - világ, univerzum és a λογος - tudomány, tanulmány összetétele. Szokás úgy is értelmezni, hogy a Kozmoszról (=rendezett világról) való értelmes beszéd.
A Világegyetem keletkezésére általánosan elfogadott elmélet, a kozmológia standard modellje szerint a Világegyetem egy nagyon sűrű és forró állapotból indult, azóta folyamatosan tágul. A kezdeti folyamatot nevezzük Ősrobbanásnak (angol nyelven Big Bang). A modell megmagyarázza a következő megfigyeléseket:
Az elemek gyakorisága: az ősi nukleoszintézis alatt az ősrobbanás után nem sokkal (10−2 s) az anyag nagyon forró volt, kvarkokból és gluonokból állt, mely a hűlés során protonokká és neutronokká alakult. Az ezt követő 1 másodperc alatt összeálltak a legkönnyebb atommagok (2H, 3He, 4He, 7Li), a 1H atommag máris létezett, hiszen az a proton. Ez a folyamat nagyjából 3 perc alatt véget ért. Az akkor kialakult elemösszetétel megmaradt egészen az első csillagok születéséig.
A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást (angolul Cosmic Microwave Background Radiation, CMBR): 1948-ban jósolta meg Ralph Alpher és Robert Hermann. Ez a háttérsugárzás abból az időből származik, amikor a Világegyetem átlátszó lett. Ezelőtt átláthatatlan ionizált anyagból állt. A közvélemény ezt az előrejelzést helytelenül George Gamownak tulajdonítja.[3] Magát a 2,73 K-es hőmérsékleti sugárzást 1964-ben Arno Penzias és Robert Woodrow Wilson mérte meg; jelentőségét Robert Henry Dicke fedezte fel. Inhomogenitását többek között a COBE és a WMAP mérte. Penzias és Wilson 1978-ban, a COBE csapat két vezetője (Mather és Smoot) 2006-ban kapott fizikai Nobel-díjat eredményeiért.
A háttérsugárzást mérő műhold, a WMAP (Wilkinson Microwave Anisotropy Probe) méréseiből néhány kozmológiai mennyiségre a következő értéket kapták [Térkép a mikrohullámú háttérsugárzásról, Meteor évkönyv 2004, 195. old.]:
John Gribbin: 13,8. A Világegyetem valódi kora és a mindenség elmélete nyomában. Icon Books, London, 2015. Magyarul: Akkord Kiadó, 2016. Talentum Könyvek, pp. 29–30. ISBN9789632520933; ISSN 1586-8419
