számítógépes meta-fájlformátum From Wikipedia, the free encyclopedia
A tároló formátum vagy konténerformátum egy számítógépes meta-fájlformátum, aminek a specifikációja az adatok és metaadatok tárolásának (nem a kódolásának!) módját írja le. Tehát egy program, ami képes megnyitni a konténerfájlt, még nem feltétlenül tudja dekódolni az abban tárolt adatokat. Ennek oka lehet a szükséges kodek hiánya, vagy a metaadatok elégtelensége.
Egy tároló formátum elvileg mindenféle adatot magába foglalhat. Bár ilyen teljesen általános tároló formátumra is van példa (ilyen a Microsoft Windowsban található DLL-fájlformátum), a legtöbb tároló formátumot valamilyen speciális célra fejlesztették ki. Egy népszerű felhasználási módjuk a multimédiás anyagok tárolása. Mivel rengeteg, különböző algoritmust használó audio- és videokodek létezik, praktikus egyszerűsíteni a felhasználásukat azzal, hogy szabványosított konténerfájlban helyezik el ezeket a hozzájuk tartozó feliratokkal, fejezetinformációkkal stb. együtt.
Az egyik legkorábbi keresztplatformos tároló formátumok a Distinguished Encoding Rules (DER) és az 1985-ös Interchange File Format (IFF) voltak.
A multimédiás konténerfájl feladata a különböző adattípusok azonosítása és összefésülése (interleave). Néhány egyszerűbb konténerformátum több audiokodeket támogat, míg a fejlettebb konténerformátumok több audio- és video-adatfolyamot, feliratokat (különböző nyelveken), fejezetinformációkat, metaadatokat (címkéket) képesek tárolni – a különböző adatfolyamok egyszerre történő lejátszásához szükséges szinkronizációs adatok mellett. A legtöbb esetben a fájl fejlécét, a metaadatok nagy részét és a szinkronizációs adatcsomagokat a konténer formátuma meghatározza. Léteznek például konténerformátumok az optimalizált, alacsony minőségű, internetes videoközvetítésre, amik eltérnek a jó minőségű DVD-lejátszás követelményeitől.
A tároló formátumok részeinek különböző neveket adtak: „chunk” („jókora adag”) a RIFF és PNG formátumoknál, „packet” („csomag”) az MPEG-TS-ben (a kommunikációs szóhasználatból átvéve), és „segment” („szegmensek”) a JPEG esetében. Az egyes csomagok lényegi tartalmát adatnak vagy hasznos tehernek (payload) nevezik. A legtöbb konténerformátumban az egymás után következő csomagok fejléccel kezdődnek, míg pl. a TIFF az offseteket (az eltolódás nagyságát) tárolja. A modulárisabb csomagokkal könnyebb helyreállítani elveszett csomagok, bitcsúszás vagy a fájl sérülése esetén, míg az offseteknél a bitcsúszás kerethibát okoz.
Néhány tároló formátum kizárólagosan hangadatokat tartalmaz:
Más tároló formátumokat állóképekre specializáltak:
Létezik még sokféle flexibilis tároló formátum, amik számos fajta hang-, kép- és egyéb adatot képesek tárolni. A legnépszerűbbek a következők:
Számos más konténerformátum létezik, pl. a NUT, az MXF, GXF, ratDVD, SVI, VOB és a DivX Media Format.
A tisztán tároló formátumok mellett, amik csak a tárolás módját, nem a kódolást specifikálják, egyes fájlformátumok a tárolási és a kódolási réteget is meghatározzák, a moduláris tervezés és az előre kompatibilitás részeként.
Ilyen a JPEG képformátum számára megtervezett JPEG File Interchange Format (JFIF), és a Portable Network Graphics (PNG).
Elméletben a kódolást ki lehetne cserélni a tárolási réteg változatlanul hagyásával; például a Multiple-image Network Graphics (MNG) a PNG tároló formátumát használja az animált képek tárolására, a JPEG Network Graphics (JNG) a JPEG-kódolású adatokat PNG-tárolóba helyezi. Mindkét esetben azonban az új formátumok mágikus számait megváltoztatták – így végső soron a formátum meghatározza a kódolást, bár egy MNG tartalmazhat PNG- és JPEG-kódolású képeket is.
A különböző tároló formátumok közötti különbségek öt fő kérdés köré csoportosulnak:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.