Keresztstabilizátoros egysínű
From Wikipedia, the free encyclopedia
A giroszkópos egysínes, girostabilizált egysínes vagy girokocsi olyan egysínes szárazföldi jármű, amely egy forgó kerék giroszkópos hatását használja fel az egysínes sínen való egyensúlyozás eredendő instabilitásának leküzdésére.
Keresztstabilizátoros egysínű | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztstabilizátoros egysínű témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az egysínű sínpálya Louis Brennan, August Scherl és Pjotr Shilovsky nevéhez fűződik, akik a huszadik század elején építettek teljes méretű, működő prototípusokat. Egy változatát Ernest F. Swinney, Harry Ferreira és Louis E. Swinney fejlesztette ki 1962-ben az Egyesült Államokban.
A giroszkópos egysínes sínt soha nem fejlesztették tovább a prototípus fázisnál.
A Silovszkij által említett egysínes sínek fő előnye a vadászó lengés elnyomása, amely a hagyományos vasutaknál akkoriban tapasztalt sebességkorlátozás volt. Emellett a modern nagysebességű vonatokra, például a TGV-re jellemző 7 km-es fordulósugárhoz képest élesebb kanyarok is lehetségesek, mivel a jármű a kanyarokban a repülőgépekhez hasonlóan automatikusan dől, így a fedélzeten nem tapasztalható oldalirányú centrifugális gyorsulás.
Nagy hátránya, hogy sok kocsinak - beleértve az utas- és tehervagonokat is, nem csak a mozdonynak - szüksége lenne egy meghajtott giroszkópra, hogy egyenesen maradjon.
Ellentétben az egyensúly fenntartásának más eszközeivel, mint például a súlypont oldalirányú elmozdítása vagy a reakciókerekek használata, a giroszkópos egyensúlyozó rendszer statikusan stabil, így a vezérlőrendszer csak a dinamikus stabilitás átadására szolgál. Az egyensúlyozó rendszer aktív része ezért pontosabban gördülési csillapítóként írható le.