hideg hegyoldalakon leáramló szél From Wikipedia, the free encyclopedia
A katabatikus szél (görögből: katabatikosz, süllyedő) vagy más néven leáramló szél hideg vagy hűvös hegyoldalakon keletkezik. A magasabb térszínen az éjszakai hőkisugárzás révén lehűlő levegő sűrűbbé, súlyosabbá válik, és a gravitáció vonzására leereszkedik a lejtőn. A folyamat megkezdődése után a hideg levegő áramlása felgyorsul, és a szél sebessége rendkívül magas is lehet, lényegesen nagyobb, mint ellentettje, az anabatikus szél. Különleges földrajzi körülmények – nagy magasságú hegyoldal és komoly hőmérséklet-különbség – esetén a szél orkánerejű, 100 km/óra feletti sebességű is lehet,[1] általában azonban csak gyenge, 15-20 km/órás.
A leglátványosabb ilyen típusú szelek az Antarktiszon és Grönlandon alakulnak ki. Az Antarktiszon a gyakori száraz katabatikus szelek helyenként teljesen eltakarítják a havat és hómentes felületeket hoznak létre. A grönlandi Tasiilaq környékén piteraq a neve. Ennek ereje meghaladhatja a 250 km /órát is; 1970 februárjában egy katabatikus vihar súlyos károkat okozott, a szél sebességét 325 km/órára becsülték.[2]
Új-Zélandon a mérsékelt övi óceáni éghajlatú Greymouth város környékén a gyakori hideg katabatikus szél helyi neve „barber” (borbély), mivel szinte leborotválja az emberek arcát.
A szükséges feltételek megléte esetén azonban ez a szélfajta bárhol előfordulhat. A misztrál és a bóra két ismert európai katabatikus szél, de más hegyes vidékeken is sokfelé jelentkezik, amikor tiszta és hideg éjszakákon a hideg levegő leáramlik a völgyekbe.
Nem minden lefelé áramló szél katabatikus, a főn például meleg levegőt hoz.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.