![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/2c/Kaiser_wilhelm_der_grosse_01.jpg/640px-Kaiser_wilhelm_der_grosse_01.jpg&w=640&q=50)
Kaiser Wilhelm der Große
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Kaiser Wilhelm der Große egy a 19. század végén elkészült német transzatlanti óceánjáró volt. Nevét I. Vilmos német császár (Nagy Vilmos) után kapta. A hajó Stettinben készült a Norddeutscher Lloyd (NDL) hajótársaság megrendelésére és 1897-ben állt szolgálatba. Ez volt az első személyszállító gőzhajó, mely négy kéménnyel rendelkezett és az első „szuper-óceánjáróként” (superliner) tartják számon.[1]
Kaiser Wilhelm der Große | |
![]() | |
Hajótípus | személyszállító hajó |
Tulajdonos |
|
Üzemeltető | ![]() |
Hajóosztály | Kaiser-osztályú óceánjáró |
Illetőségi kikötő | ![]() |
Útvonal | Bréma - New York |
Pályafutása | |
Építő | AG Vulcan, Stettin |
Építés kezdete | 1896. |
Vízre bocsátás | 1897. május 4. |
Szolgálatba állítás | 1897. |
Szolgálat vége | 1914. augusztus 26. |
Honi kikötő | Bréma |
Sorsa | segédcirkálóként átalakítva legénysége elsüllyesztette egy brit cirkálóval vívott tűzharc után (1914. augusztus 26.); 1952-ben lebontják |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 24 700 t |
Hossz | 197,7 m (teljes) |
Szélesség | 20 m |
Merülés | 8,3 m |
Hajtómű | 2 darab háromszoros expanziójú gőzgép, 2 hajócsavar |
Üzemanyag | szén |
Teljesítmény | 28 000 le (20 594 kW) |
Sebesség | 22,35 csomó (41 km/h) |
Fegyverzet | Segédcirkálóként a világháborúban: 6 db 10,5 cm ágyú 2 db 3,7 cm gépágyú |
Legénység | 488 fő (később 800) |
Férőhelyek száma | 1506-1760 fő[m 1] Első osztály: 206 + 134 |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kaiser Wilhelm der Große témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A négytagú Kaiser-osztály elsőként megépült tagja volt, valamivel nagyobb méretű három testvérhajóját az NDL 1903 és 1907 között építette meg, ezek a Kronprinz Wilhelm, a Kaiser Wilhelm II és a Kronprinzessin Cecilie voltak. A Kaiser Wilhelm der Große megjelenése megváltoztatta a tengeri dominancia demonstrálásának módját a 20. század eleji Európában. Egy új korszak kezdetét jelentette az óceánon való átkelésben és a négy kéményét hamar a mérettel, erővel, sebességgel és mindenekelőtt a luxussal azonosították. Elkészülte után hamar szolgálatba állították és első német hajóként elnyerte a Kék Szalagot, mely az Európából Amerikába tartó útvonal leggyorsabb utasszállítójának járt ki és mely vetélkedésben eddig a brit építésű hajók domináltak.
A hajó pályafutása nem volt mentes a havariáktól. 1900-ban a hobokeni dokktűzben (New York) kisebb mértékben megrongálódott, 1906-ban Cherbourg kikötőjében ütközött össze egy másik óceánjáróval. A testvérhajóinak elkészültével az összes férőhelyét harmadosztályúvá alakították át, hogy a hajótársaság az Egyesült Államokba való kivándorlás jövedelmező üzletéből minél nagyobb hasznot húzhasson.
Az első világháború kitörése az óceánjárót Brémában érte, ahol pár nap alatt segédcirkálóvá alakították át és az Atlanti-óceánra küldték kereskedelmi háború folytatására. Rövid katonai pályafutása során három kereskedelmi hajót süllyesztett el, a legénységeiket mind a fedélzetére véve. A nagy szénfogyasztása miatt azonban Spanyol-Szahara partjainál vetett horgonyt egy félreeső kikötőnél, ahol be akarta várni a hozzá érkező szénszállítókat. Itt érte váratlanul 1914. augusztus 26-án a brit Highflyer brit cirkáló felbukkanása, mellyel másfél órás tűzharcot vívott. Miután lőszerkészletei kimerültek, a csaknem teljesen ép hajót a legénysége elsüllyesztette. A hajó maradványait 1952-ben kiemelték és szétbontották.