Közlekedés a San Francisco Bay Areában
From Wikipedia, the free encyclopedia
A San Francisco-öböl térségében élők egy összetett multimodális közlekedési infrastruktúrára támaszkodnak, amely utakból, hidakból, autópályákból, vasútvonalakból, alagutakból, repülőterekből, tengeri kikötőkből, valamint kerékpár- és gyalogosutakból áll. E különböző közlekedési módok fejlesztését, karbantartását és üzemeltetését különböző ügynökségek felügyelik, köztük a kaliforniai közlekedési minisztérium (Caltrans), az Öböl menti kormányzatok szövetsége, a San Francisco-i városi közlekedési ügynökség és a nagyvárosi közlekedési bizottság. Ezek és más szervezetek együttesen számos államközi autópályát és állami utat, nyolc személyszállító vasúti hálózatot, nyolc öbölközi hidat, a transzbayi kompjáratokat, a helyi és transzbayi buszjáratokat, három nemzetközi repülőteret, valamint az utak, alagutak és kerékpárutak kiterjedt hálózatát kezelik.
A Bay Area-t, különösen San Franciscót gyakran az Amerikai Egyesült Államok egyik legjobb és legkiterjedtebb tömegközlekedésű városai és/vagy nagyvárosi területei között tartják számon.[1][2] A helyi utazásokat a közlekedési eszközökkel gyakran buszjáratokkal bonyolítják le. Különböző ügynökségek szolgálják ki az Öböl-övezet különböző szegleteit, például a samTrans, amely főként San Mateo megyét szolgálja ki, és a County Connection, amely Contra Costa megye külvárosait köti össze; bár néhány buszügynökség transzbayi járatokat üzemeltet, például a Golden Gate Transit. Bár kompok is összekötik az öböl menti településeket, a legtöbb transzbayi és hosszabb távú tömegközlekedési utazást azonban a vasúti alapú közlekedés teszi lehetővé. A Bay Area Rapid Transit (BART) az egyetlen nehézvasúti rendszer az öbölben, és a regionális közlekedés meghatározó szolgáltatója San Francisco, San Mateo megye északi része és a Keleti-öböl nagy része között. Az öbölvidéken különböző ingázó vasúti szolgáltatások is működnek, mint például a SMART Sonoma és Marin megyén belül, a Caltrain a San Francisco-félszigeten, az ACE San Jose és Stockton között, valamint az Amtrak különböző útvonalai Oaklandből és San Joséból. San Francisco ad otthont a világ utolsó kézi működtetésű drótkötélpályás rendszerének is, és mind a San Francisco-i SFMTA, mind a Santa Clara-i VTA kisvasúti hálózatot üzemeltet a buszjáratok kiegészítéseként. Az ACE és az Amtrak járatok kivételével az öbölvidéken belül minden tömegközlekedés a Clipper-kártyával fizethető.
Bár nem olyan kiterjedt, mint a dél-kaliforniai autópályák, az öbölvidék is kiterjedt autópálya-hálózatnak ad otthont. Négy híd keresztezi magát a San Franciscó-i öblöt, és további négy híd keresztezi az északi San Pablo-öblöt, emellett olyan, inkább helyi gyorsforgalmi utak is vannak, mint az US 101 és az Interstate 280 a félszigeten, az Interstate 680 és 880 az East Bayben, valamint az Interstate 505 északon. Számos autópálya rendelkezik fizetős gyorsforgalmi sávokkal, amelyekért a FasTrak használatával fizetni kell. Az Öböl-övezeten belüli utcák a szélesebb sugárutaktól, mint például az El Camino Real a Félszigeten, a városi központokon belüli sűrűbb, lassabb utcákon át az olyan festői útvonalakig, mint a California State Route 1, változnak. San Francisco azonban történelmileg ellenségesen viszonyult az autópályákhoz, és aktivisták az új autópályák építésének leállítása és a meglévők lebontása érdekében léptek fel, leginkább az Embarcadero Freeway 1991-es lebontását szorgalmazva. A várost ma az amerikai autópálya-lázadások szülőhelyének tekintik.[3]