Johan Béla
(1889-1983) orvos, egészségpolitikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Johan Béla (Pécs, 1889. szeptember 6. – Budapest, 1983. április 11.) magyar egészségpolitikus, orvos, patológus, mikrobiológus, immunológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1942) tagja. A megelőző orvostudomány egyik legjelentősebb 20. századi alakja. 1925–1935 között az általa alapított Országos Közegészségügyi Intézet első igazgatója, majd 1944-ig a belügyminisztérium közegészségügyi államtitkára volt. Irányításával teremtették meg a magyarországi közegészségügyi szervezet alapjait, szervezték meg a központi irányítás alatt álló országos védőnői és tisztiorvosi szolgálatot. A kiütéses tífusz és a malária elleni szervezett közegészségügyi harccal, egyes védőoltások kötelezővé tételével és az ivóvízellátás korszerűsítésével jelentősen javított Magyarország járványügyi helyzetén, szerológusként pedig több fontos oltóanyag és gyógyszeralapanyag előállítása fűződik a nevéhez. A 20. század egyik ellentmondásos megítélésű alakja, elvitathatatlan jelentőségű orvosi és egészségpolitikusi munkássága dacára a zsidótörvények végrehajtásában vállalt, nem tisztázott politikai szerepvállalása miatt neve napjainkban is közéleti vitákat gerjeszt.
Johan Béla | |
Született | 1889. szeptember 6. Pécs |
Elhunyt | 1983. április 11. (93 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | egészségpolitikus, orvos, patológus, mikrobiológus, immunológus |
Tisztsége | államtitkár (1935. július – 1944. október, Belügyminisztérium) |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (611-94. templomi fülke)[1][2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Egy lánya és öt unokája született, akik közül Kondorosi Ádám (1946–2011) mikrobiológus, illetve szintén mikrobiológus felesége, Kondorosi Éva (1948) ugyancsak a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.