Fúziós jazz
From Wikipedia, the free encyclopedia
A fúziós jazz (jazz fusion, sokszor egyszerűen csak fusion) egy fúziós zenei műfaj, amely a hatvanas évek végén alakult ki a jazzes rögtönzésnek, a funk és az R&B ritmikai világának és a rock and roll kemény, elektronikus hangzásának vegyítéséből. Bár a "jazz rock" elnevezést gyakran használják a fúziós jazz szinonimájaként, emellett utal azokra a hatvanas-hetvenes évekbeli rockbandákra is, akik jazzes elemeket (például jazzes improvizációt) használtak zenéjükben.
Fúziós jazz | |
Stíluseredet | Jazz, Bebop, Free jazz, Pszichedelikus rock, Funk, Huszadik századi komolyzene, Blues-rock, Világzene |
Kulturális eredet | 1960-as évek vége Egyesült Államok |
Hangszerek | Elektromos gitár, Zongora, Dob, Szaxofon, Trombita, Elektromos billentyűs hangszerek, Elektromos basszusgitár |
Népszerűség | Magas a hetvenes években |
A fúziós jazz albumok, még ha egyazon zenekartól származnak is, nagyon eltérőek lehetnek. A fusion valójában nem egy könnyen meghatározható zenei stílus, inkább egy zenei megközelítés. Sok progresszív rock zenét is fusionként aposztrofálnak.[1] A fúziós jazz rendszerint instrumentális, a számokban sokszor alkalmaznak bonyolult ritmusképleteket, metrumokat, a kompozíciók hosszabbak egy átlagos pop- vagy rockzenei felvételnél s hosszú improvizált szólórészeket használnak. Sok prominens fúziós zenész hangszerének virtuóza. Ahogy Randy Jackson, műfajokon átívelő basszusgitáros/énekes megfogalmazta:
„ | Azért választottam a fúziós jazzt, mert én akartam a legtechnikásabb zenész lenni, hogy bármit eljátszhassak. A jazz fusion számomra a legnehezebb műfaj. Borzasztó jártasnak kell lenned a hangszereden. Például ötféle tempóban kell játszanod egy szám alatt. Ki akartam próbálni a számomra legnehezebb zenei stílust, mert úgy gondoltam, hogy ha ezt tudom, mindent tudok.[2] | ” |
– Randy Jackson |