A könyv története Japánban hosszú időre nyúlik vissza, egészen a 8. század végéig. A különleges japán fűzéssel készült, japán papírt (wasi, 和紙) felhasználó könyvtípust waszóhon (和装本) vagy wahon(和本) névvel illetik. E két megnevezés nem tévesztendő össze a japán munkákat tartalmazó, tartalmi felosztásra utaló waso (和書) kifejezéssel. Míg a waszóhon és a wahon könyvkötészeti típusok, és magukba foglalják a wakokuhon (和刻本), vagyis Japánban nyomtatott olyan könyvet, amely akár kontinensről származó munkákat is tartalmazhat, addig a waso a japán nyelvű és tartalmú munkákra utal. Az Edo-korig (1603-1867) a könyvek nagy részét kézzel másolták (sahon, 写本), majd egy rövid dúcos nyomtatási időszaktól (kokatsujihan, 古活字版) eltekintve, az Edo-kor végéig fatáblás (hanpon,版本) nyomtatással nyomtattak. A könyv fogalmának japán megfelelői a hon (本) és a soszeki (書籍). Az előbbi fogalomnak általános értelme van, és csak a kötött könyvek megjelölésére a használják, a tekercsekére nem. Az utóbbi kifejezést pedig csak a nyomtatott formában megjelent anyagok esetében. A legáltalánosabb elnevezés a somocu (書物), ami lefed minden írott vagy nyomtatott munkát, ami egybe van gyűjtve, annak módjára való tekintet nélkül.