Japán elöregedése
From Wikipedia, the free encyclopedia
A világ országai közül Japánban a legmagasabb az idősek aránya.[1] 2014-es becslések szerint a japán lakosság mintegy 38%-a 60 év feletti, 25,9%-a 65 éves vagy annál idősebb, 12,5%-a pedig 75 éves vagy annál idősebb.[2] 2014-ben a 65 éves vagy annál idősebb emberek Japánban a teljes lakosság negyedét teszik ki, és a becslések szerint 2050-re eléri a lakosság egyharmadát.[3]
A japán társadalom elöregedése, amelyet alacsony termékenységi ráta és a magas várható élettartam jellemez, várhatóan folytatódik. Japánban 1947 és 1949 között a háború utáni baby boom volt, amelyet egy hosszú ideig tartó alacsony termékenységű időszak követett.[4] 2011-től kezdődően ezek a tendenciák Japán népességének csökkenéséhez vezettek.[5] 2014-ben Japán népességét 127 millióra becsülték; ez a szám 2040-re várhatóan 107 millióra (16%), 2050-re pedig 97 millióra (24%) csökken, ha a jelenlegi demográfiai trend folytatódik.[6] Egy nemrégiben készült globális elemzés szerint Japán egyike annak a 23 országnak, ahol 2100-ra a teljes népesség 50%-os vagy annál nagyobb mértékű csökkenése várható.[7] Ezek a tendenciák egyes kutatókat arra késztettek, hogy azt állítsák, Japán "szuper-öregedő" társadalommá alakul át mind a vidéki, mind a városi területeken.[8]
A japán állampolgárok nagyrészt kényelmesnek és modernnek tartják Japánt, és nincs széles körben elterjedt "népesedési válság" érzése.[5] A japán kormány a demográfiai változások által a gazdaságra és a szociális szolgáltatásokra gyakorolt stressz miatti aggodalmakra olyan politikákkal reagált, amelyek célja a termékenységi ráta helyreállítása, valamint az idősek aktívabbá tétele a társadalomban.[9]