Jászói prépostság

A Jászói prépostság alapítójának neve és keletkezésének éve nem ismert. Annyi azonban bizonyos, hogy a prépostság, már a 12. században fennállt és királyainkon kívül, az Aba nemzetség több tagjában is lelkes pártfogókra talált. E Keresztelő Szent Jánosról elnevezett prépostság a magyarországi premontrei prépostságok közül a legelsők egyike volt. A premontreiek által alapított prépostságok száma a 13. század közepére Magyarországon már jóval túlhaladta az ötvenet.

Jászói prépostság
Település	Jászó
Építési stílus	barokk építészet rokokó
Hasznosítása
Felhasználási terület	kolostor apátság
Elhelyezkedése
Jászói prépostság Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 40′ 56″, k. h. 20° 58′ 02″48.682242, 20.967203
Jászói prépostság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászói prépostság témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A prépostságot Kálmán herceg, II. András fia is elhalmozta jótéteményeivel, birtokait szaporította, kiváltságait megerősítette és kibővítette, régi faépülete helyébe kőmonostort építtetett. Azonban mielőtt Kálmán a rend megszilárdítását befejezhette volna, közbejött a tatárjárás. A prépostság vagyona, irattára a rabló csapatok és a lángok martaléka lett. Maguk a rendtagok csak a füstölgő romokkal szemközt meredező sziklafal barlangjába vonulva menthették meg életüket.

IV. Béla király, a kolostor, és a vidék oltalmára hiába követett el mindent. A védő sereget, mint Zsarnay, a jászói káptalan egykori hites jegyzője, a nép ajkán élt hagyományok után följegyezte: Sugó, Drinóczy, Szigethy, Hárskuthy, Borzavay, Cseörghő, Mogyorósy, Hidegkuthy és Hetey századosok alatt Tapolczay vezette a félelmes ellenségre, melynek fegyverei alatt mindnyájan elhullottak. A hegyet, melyről a tatárok közelgését dobszóval jelezték, a monda szerint Doboldérnek nevezte el a nép.

A Jászói prépostság a tatárjárás előtt és később is Váradelőhegy filiája volt. Ugyanekkor a Jászói prépostság filiája Garáb és Ócsa, később 1290 előtt Darnó és Rátót (Gyulafirátót) volt. Mivel a prépostság oklevelei 1241-1242-ben a tatárok dúlásaikor elpusztultak, ezért Albert prépost kérésére IV. Béla 1255-ben megerősítette a prépostságot az elődeitől és testvérétől, Kálmántól, Szlavónia hercegétől kapott birtokaiban, és ő maga is gyarapította azokat. A prépostságnak engedélyezte a vámszedést, átengedte az összes járandóságot, ami addig a monostor népeitől a királynak járt és népe fölött a prépostság bírája ítélkezhetett, a konvent okleveleket állíthatott ki 100 márka értékig terjedő ügyekben, s azokat hitelesnek kellett tekinteni és a Szent Mihály egyház (plébánia) papját a prépost nevezhette ki. A Jászói prépostság mint hiteleshely 1262-1874 között jelentős közjogi feladatot látott el.

A jászói prépostság 1855 körül, kőnyomat

A prépostság első oklevelei 1262-1270 közötti időkből, István ifjabb király korából származnak.

A prépostság mint királyi kegyuraság alá tartozó monostor az esztergomi érsekség alá tartozott.

1290 III. András is megerősítette a királyi kegyuraságot, és megengedte, hogy a bányászati jogot az arany és ezüst kivételével birtokaikon bérbeadhassák és megkapták a jászói vámot is épületeik javítására.

1318 előtt Károly Róbert király a Jászó feletti sziklán építtetett várat.

1421-1436 között pedig a gótikusan átépített monostort erőddé alakították a lázadó nép és a husziták ellen.

1510-ben a premontrei káptalan Ság, Jászó és Csorna alá rendelte az összes magyarországi prépostságot, Jászó alá 5 monostort helyezett.

1552-ben Ollyas György az utolsó prépost csapatot küldött az ostromlott egri vár védelmére, monostora ugyanakkor teljesen elnéptelenedett.

1614-1650 között az egri káptalan székhelye volt, 1700-ban pedig a morva Louka apátja váltotta magához, 1710-ben prépostot és néhány szerzetest küldött. 1770-ben Sauberer András prépost késő barokk templomot és monostort építtetett a régi helyén Salzberger kassai építész vezetésével Anton Pilgram tervei szerint, a templom és a könyvtár freskóit, az oltárképeket Kracker Lukács festette, a templom szobrait és faragványait Johann Anton Krauss, a stukkókat Johann Hennevogel készítette.

1792-ben és 1970-ben a templomot tűzvész pusztította.

A Jászói prépostsághoz tartozott Jászó, Debrőd, Jászómindszent, Felsőmecenzéf, Lelesz, Királyhelmec és Kiskapos is, 1776-ban pedig átvette a korábbi (rozsnyói) jezsuita gimnáziumot is.

1787-ben II. József rendeletével feloszlatta a Jászói prépostságot is, melyet csak 1802-ben állítottak vissza, ekkor elnyerte a leleszi és nagyváradi prépság jogait a rozsnyói (1808-1919), lőcsei (1851-ig), nagyváradi (1808-1923) és a kassai (1811-1919) egykori jezsuita gimnáziumok ellátásának terhe mellett.

1920-ban Jászó Csehszlovákiához, Nagyvárad Romániához került. A kiutasított rendtagokat Takács Menyhért prépost telepítette le Gödöllőn.

1938-1945 között a bécsi döntéssel hozott visszacsatolásokkal anyaházukat átmenetileg visszakapták.

1948-ban a premontreiek iskoláit államosították, majd az 1950 évi 34. számú rendelet a prépostságot is föloszlatta.

Források

• Borovszky Samu: Abaúj-Torna vármegye
• Magyar katolikus lexikon