Italióta művészet
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Itáliában és Szicíliában élt ókori görögök művészete. A legkorábbi emlékek a mükénéi kultúra görögségétől származnak a Kr. e. 15. századból. A mükénéi állam összeomlását követően a kapcsolatok megszakadtak. Mikor a Kr. e. 8. században megindult a gyarmatosítás, ismét élnék kereskedelmi és kulturális kapcsolat jött létre, nagy számú görög telepes érkezett a területre, legelőször Ischia szigetére majd a szomszédos Cumae-ba. A Kr. e. 7. században rengeteg görög város alapult Dél-Itáliában (görög nevén Magna Graecia) és Szicíliában: Nápoly - Neapolis, Paestum, Rhegium, Taranto - Tarentum, Agrigento - Agrigentum, Selinus, Gela, Metapontion, Megara Hyblea, Locri - Lokroi Epizephyroi. Ezek a városok voltak a művészet központjai.
Az anyavárosokból folyamatos ösztönzések érkeztek, de a helyi hagyományok (lásd: italikus művészet) is erősen hatottak, így alakult önállóvá az italióta művészet.