IV. Pál pápa
a római katolikus egyház 223. pápája / From Wikipedia, the free encyclopedia
IV. Pál (eredeti nevén: Giovanni Pietro Carafa; Capriglia Irpina, 1476. június 28. – Róma, 1559. augusztus 18.) a 223. római pápa 1555-től haláláig.
IV. Pál pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Eredeti neve | Giovanni Pietro Carafa | ||||
Született | 1476. június 28. Capriglia Irpina | ||||
Megválasztása | 1555. május 23. | ||||
Beiktatása | 1555. május 26. | ||||
Pontifikátusának vége | 1559. augusztus 18. | ||||
Elhunyt | 1559. augusztus 18. (83 évesen) Róma | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Pál pápa témájú médiaállományokat. |
„Carafa, Caraffa” lehetséges további jelentéseiről lásd: Carafa (egyértelműsítő lap). |
A rövid pontifikátus után elhunyt II. Marcell pápa után került az egyház legfőbb hivatalába akkor, amikor a közvélemény és az egyház egésze egy rendkívül dinamikus és igazságos reformérzetű egyházfőt temetett el. A reményteljes várakozások időszaka volt ez a klérus számára, amelynek újjáélesztése Pál feladata lett volna. A kiváló előélettel büszkélkedő nápolyi származású egyházfő túlzott erőszakkal igyekezett visszaállítani az egyház egykori hatalmát és fegyelmét. A III. Pál pápa idején megkezdett reformok romba dőltek, ugyanis ő ezeket olyan kegyetlen úton akarta folytatni, hogy azzal éppen az ellenkezőjét érte el. Az európai nagyhatalmakkal kapcsolatos politikája általában rövidlátó és gyakran önkényes volt.[1] Háborút robbantott ki a Habsburgok ellen, dacos viselkedésével a katolikus egyház újra elveszítette Angliát.
Nem vett tudomást az eltelt évszázadokról és a változásokról; az inkvizíció felújításával [1] és könyörtelen rémuralommal igyekezett reformokat és katolikus hitet verni Itáliába és egész Európába. A zsidókat megkülönböztető jelvény viselésére kényszerítette és 1555-ben létrehozta a római gettót.[1]
Népszerűtlensége olyan nagyra növekedett pontifikátusának végére, hogy halála után Rómában zavargások törtek ki,[1] és titokban kellett örök nyugalomra helyezni.