oszmán-török uralkodó From Wikipedia, the free encyclopedia
III. Murád (Manisa, 1546. július 4. – Isztambul, 1595. január 16.) oszmán szultán és kalifa 1574-től haláláig.
| III. Murád | |
 | |
| Oszmán szultán | |
| III. Murád | |
| Uralkodási ideje | |
| 1574. december 22. – 1595. január 16. | |
| Elődje | II. Szelim |
| Utódja | III. Mehmed |
| Kalifa | |
| I. Murád | |
| Uralkodási ideje | |
| 1574. december 22. – 1595. január 16. | |
| Elődje | II. Szelim |
| Utódja | III. Mehmed |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1546. július 4. Manisa |
| Elhunyt | 1595. január 16. (48 évesen) Isztambul |
| Nyughelye | |
| Édesapja | II. Szelim |
| Édesanyja | Nurbanu szultána |
| Testvére(i) |
|
| Gyermekei | III. Mehmed |
 | |
| III. Murád aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz III. Murád témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Murád II. Szelim legidősebb[1] fiaként született 1546. július 4-én. Édesanyja Nurbanu szultána, az uralkodó kedvence.
Édesapját követte a trónon.[2] Trónralépte után öt öccsét megöletette.[1][2] Uralkodása alatt a Birodalom a hanyatlás határozott jeleit mutatta, ez Szelim alatt csak Szokoli Mehmed géniuszának köszönhetően nem mutatkozott meg.[forrás?] Szokoli továbbra is megmaradt nagyvezírként, aki a kormányzást gyakorlatilag egyedül végezte[1] megöletéséig, 1579-ig.
Murád már uralkodása kezdetén a velencei születésű Szafije szultána[a 1] befolyása alá került,[1] a későbbiekben pedig a hárem kötötte le teljes figyelmét.[1][2]
Ez olyan gyakorlatot hozott létre, amelyet a későbbi szultánok követtek: a hárem falai között élték le szibarita életüket – alig törődve az államügyekkel.[1] Murád már nem is kötött a vallásjog normáinak megfelelő házasságot.[1][a 2]
Szokoli Mehmed nagyvezír ezalatt további diplomáciai eredményeket ért el: 1577-ben 8 évre meghosszabbította az Ausztriával fennálló békeszerződést, s Lengyelországal is sikerült szerződést kötnie. Báthory István lengyel király, mint Erdély fejedelme egyben a török porta hűbérese is volt.[1] A Török Birodalom 1580-ban kötötte meg Angliával az első kapitulációs szerződést.[1]
Murád általános politikai érdektelensége ellenére is Szokolli Mehmed úgy döntött, hogy hadat indít Perzsia ellen, amely I. Tahmászp perzsa sah halála óta (1576) súlyos válságban szenvedett.[1] A döntésben szerepet játszott az a tényező is, hogy a pápai kúria az 1570-es évek eleje óta újabb oszmánellenes szövetséget tervezett, amelybe Perzsiát és Oroszországot is be akarta vonni.[1]
A háború 1578-ban kezdődött el és 1590-ben fejeződött be.[1] A Portának sikerült teljesen megszüntetnie a Kaukázus-vidék perzsa befolyását,[1] és hogy lehetséges orosz invázióval szembenézzen, 1577-ben Grúziát is oszmán „védelem” alá helyezte.[3] Az oszmánok 1585-ben elfoglalták Azerbajdzsánt a Szafavidáktól, akiket egyidejűleg keleti határvidékükön megtámadtak az üzbégek is.[3] II. Abdullah üzbég kán szövetségre lépett a Portával, hogy az oszmánok így ellenállhassanak a Kúria kerítési politikájának.[3] Az 1590-ben Isztambulban a Fényes Porta és Perzsia között kötött szerződés szankcionálta ezeket a hódításokat, ezenkívül a síita perzsáknak megtiltották, hogy a szunnita iszlám elvei ellen uszítsanak.[3]
Az elnyert kopár tartományok azonban semmi arányban sem álltak a hozott pénz- és véráldozatokkal.[2] (Szokolli Mehmed már nem érte meg a háború végét: 1579 októberében egy elbocsátott bosnyák tímár-birtokos leszúrta.[3])[a 3]
Murád 1581-ben lezárta a spanyolok elleni háborút, amely ekkor már több mint hat évtizede folytatott az Oszmán Birodalom. Portugáliával sem volt szerencsésebb: 1585-től kezdve az addigi portyatámadások után már nyíltan folytatta a háborút az Indiai-óceánon és Afrika partjainál a portugál gyarmatosítók ellen, akikkel szemben jelentős sikereket ért el, de hódításai ismét fabatkát sem értek, mert az afrikai lakosság felkelt a török uralom ellen és elűzte mind a hódítókat, mind az általuk pártfogolt muzulmán uralkodókat is, akik zsarnoki módszerekkel kormányoztak.[forrás?]
Magyarországgal és Erdéllyel csak utolsó éveiben került sor az úgynevezett tizenöt éves háborúra, melyben magának Murádnak ugyan nem volt része, de annál több az agg Szinán nagyvezírnek, aki a perzsa háború befejezése után harmadszor emelkedett a nagyvezír állására.[2]
Ennek előzménye az Ausztriával 1593-ban – határvillongások miatt – ismét kitört a háború volt, bár a fegyverek az 1584-ben meghosszabbított békeszerződés ellenére sem hallgattak el teljesen.[3] Időközben ugyanis Ausztria és az Oszmán birodalom között egyfajta katonai határsáv alakult ki, amely mentén tartós kisháborúk voltak.[3]
Az oszmán seregnek 1594-ben sikerült Győr várát elfoglalnia.[3] A város, amely hamarosan új vilajet székhelyévé vált, 1598-ban ismét a Habsburgok kezére került.[3]
Még ugyanebben az évben, 1594-ben a dunai fejedelemségek, Erdély, Moldva és Havasalföld kivonták magukat a Porta fennhatósága alól.[3] Az erre kitört tizenöt éves háború végét, az 1606-os békekötést azonban Murád már nem érte meg.[3]
Murád 1595. január 16-án halt meg, 48 évesen. A trónon fia, III. Mehmed követte.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
