II. Konstantin skót király
Skócia királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
Konstantin, Aedh fia (középkori gael nyelven: Constantín mac Áeda; modern gael nyelven: Còiseam mac Aoidh), (874 – 952) az újabb skót uralkodói listákon: II. Konstantin,[1] ragadványnevén An Midhaise, „Meglett korú”[2] Skócia (gael nevén Alba) egyik korai királya volt. Az Alba Királyság – e név egyébként Konstantin uralkodása idején tűnt fel először – a brit szigetek északi részét foglalta magában. A királyság központját a Tay folyó környékén elterülő földek jelentették. Déli határát a Forth folyó jelölte ki, észak felé a Moray-öbölig, esetleg Caithnessig terjedt, nyugati határa bizonytalan. Konstantin nagyapja, Kenneth volt az első a családban, akiről feljegyezték, hogy király volt, azonban őt még a piktek királyaként azonosították. A titulusnak pikt királyról Alba királyára való módosulása része volt annak a – Konstantin egész életét meghatározó – jelentős átalakulásnak, melynek során a piktek földjéből létrejött az Alba Királyság.
Ez a szócikk a skót királyról szól. Hasonló címmel lásd még: II. Konstantin (egyértelműsítő lap). |
II. Konstantin | |
Constantín mac Áeda | |
Skócia királya | |
Uralkodási ideje | |
900 – 943 | |
Elődje | II. Donald |
Utódja | I. Malcolm |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Alpin-ház |
Született | 874 Skócia |
Elhunyt | 952 (78 évesen) St. Andrews |
Nyughelye | St. Andrews |
Édesapja | Áed skót király |
Házastársa | ismeretlen |
Gyermekei | Indulf király Cellach 1 vagy több leány |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Konstantin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Uralkodására, akárcsak elődeiére, rányomta bélyegét a viking királyok állandósult támadása Britannia és az Ír-sziget ellen. Ebben különösen jeleskedtek az Uí Ímair („Ímar unokái”) nevű uralkodócsalád tagjai. Konstantin idejében a déli királyságok – Wessex, Mercia, majd később az Angol Királyság – északi irányba, a vitatott létű Northumbriai Királyság irányába terjeszkedtek. Konstantin eleinte szövetkezett a déli királyokkal a vikingek ellen, azonban később összetűzésekbe keveredett velük. 927 és 934 között behódolt Athelstan (más néven Æthelstan) királynak, azonban 937-ben összefogott a strathclyde-i britonokkal és Dublin viking királyával, majd betörtek Athelstan birodalmába. A nagy brunanburhi csata során azonban vereséget szenvedtek. 943-ban Konstantin lemondott a trónról és visszavonult St. Andrews Céli Dé (Coli Dei) apátságába. Itt érte a halál 952-ben. Utóda unokaöccse, I. Malcolm (Máel Coluim mac Domnaill) lett.
Konstantin királysága 43 évig tartott, nála hosszabb ideig – 1603-ig, a koronák egyesítéséig – csak I. Vilmos uralkodott. Döntő szerepe volt a piktek gaelicizálásában, amihez komolyan hozzájárult az ír Céli Dé reformer szerzetesek támogatása. Uralkodása kezdetén a Skócia kifejezés csak a mai Skócia egy kisebb részére vonatkozott. Az egészen I. Dávid reformjaiig fennálló egyházi és közigazgatási intézmények létezésére vonatkozó legkorábbi bizonyítékok ugyancsak a konstantini időkre vonatkoznak.