II. Hardeknut dán király
Dánia és Anglia királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Hardeknut Knutsson vagy III. Knut (dánul: Knud III Hardeknud, angolul: Harthacanute), (1018[3]/1019[4] – 1042. június 8.[5]) Dánia társkirálya 1028-tól, királya 1035-től és Anglia trónjának birtokosa 1035-től 1037-ig,[1] illetve 1040-től haláláig.[6]
II. Hardeknut | |
Dánia királya | |
Uralkodási ideje | |
1035 – 1042 | |
Elődje | II. Knut |
Utódja | I. Magnus |
Anglia királya | |
Uralkodási ideje | |
1035 – 1037 | |
Elődje | Knut |
Utódja | I. Harold |
Anglia királya | |
Uralkodási ideje | |
1040 júniusa[1] – 1042. június 8. | |
Koronázása | Canterbury[2] 1040 júniusa[3] |
Elődje | I. Harold |
Utódja | Eduárd |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Jelling-ház |
Született | 1018 Anglia |
Elhunyt | 1042. június 8. (24 évesen) Lambeth,[3] Anglia |
Nyughelye | Winchester katedrális,[3][2] Hampshire, Anglia |
Édesapja | Knut |
Édesanyja | Normandiai Emma |
Testvére(i) |
|
Gyermekei | Vilmos Knut (törvénytelen) |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Hardeknut témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Knut és Normandiai Emma fiaként született,[4] és 1028-ban édesapja megosztotta vele Dánia trónját,[4] Nidarosban[3] kiáltották ki királlyá, majd édesapja, Knut halála után, 1035-ben lépett a dán trónra.[3] Egy csoport, melyet édesanyja, Emma és Wessex earlje ("grófja"), Godwin vezetett, Hardeknutot akarta az angol trónra ültetni.[4] Leofric (Mercia earlje), a londoniak és az északi főurak azonban elérték, hogy Knut törvénytelen fiát, Haroldot nevezzék ki régenssé.[4] Emma és fiának kísérete eközben Winchesterben maradt, hogy megvédje Hardeknut érdekeit.[4] Minthogy Hardeknut a norvég királlyal, I. Magnussal való konfliktusa megakadályozta, hogy Angliában is biztosítsa hatalmát, Harold 1037-ben királlyá koronáztatta magát, Emmát pedig száműzték.[4] Hardeknut, miután Magnussal megegyezett Skandináviában (ha valamelyikük utód nélkül hal meg, a másiké lesz mindkét ország), támadást készített elő Anglia ellen,[7] de Harald 1040-ben meghalt, így ellenállás nélkül léphetett a trónra. Népszerűtlen uralkodó volt:[4] Harold holttestét kiásatta, és a mocsárba vettette;[2][4][8] hadiflottája fenntartása miatt magas adókat vetett ki;[2][5] amikor pedig Worcesterben meggyilkoltak két adószedőt, serege felperzselte a várost.[4] Minthogy a király menlevelét birtokló Eadwulfot, Northumbria earljét szintén meggyilkolták,[2][4] az Angolszász krónika szószegőként örökítette meg Hardeknut nevét.[4]
Nem házasodott meg, és nem is volt gyermeke. 1041-ben hazahívta Normandiából féltestvérét, (Hitvalló) Eduárdot, és valószínűleg őt szánta utódjának. 1042. június 8-án halt meg.[9] A krónikák szerint egy Lambethi lakodalomban lerészegedett,[10] és "szörnyűséges görcsök közepette" megfulladt.[10] Lehetséges, hogy megmérgezték.[10] Édesapja, Knut király mellé temették el[10] a régi winchesteri székesegyházban,[10] de ma már nem lelhetők fel maradványai.[10] Anglia trónján Eduárd, Dánia trónján pedig – a megegyezés szerint – I. Magnus követte.