I. Szelim oszmán szultán
oszmán (török) uralkodó / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Szelim – Javuz Szelim, vagyis Vad, Rettenetes[1] – (Amasya, 1470. október 10.[2] – Çorlu, 1520. szeptember 22.) oszmán szultán 1512-től, kalifa 1517-től haláláig. II. Bajazid szultán fia, I. Szulejmán apja. Cselekedeteivel kiérdemelte a Vad Szelim nevet. Vasakarattal szilárdította meg a hatalmát, majd hódító hadjáratokat indított az iszlám világ felé: megtámadta Perzsiát és 1514-ben Csaldirán mellett legyőzte a Szafavida I. Iszmáíl perzsa sah hadait, elfoglalta Kurdisztánt, Kelet- és Délkelet-Anatóliát, Azerbajdzsánt, majd Mezopotámiát és 1516-ban a Levantét.[3]
I. Szelim | |
Oszmán szultán | |
Uralkodási ideje | |
1512. április 25. – 1520. szeptember 22. | |
Elődje | II. Bajazid |
Utódja | I. Szulejmán |
Kalifa | |
Uralkodási ideje | |
1517 – 1520. szeptember 22. | |
Elődje | III. al-Mutavakkil |
Utódja | I. Szulejmán |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Oszmán-dinasztia |
Született | 1470. október 10. Amasya |
Elhunyt | 1520. szeptember 22. (49 évesen) Çorlu |
Nyughelye | Yavuz Selim mecset |
Édesapja | II. Bajazid |
Édesanyja | Gülbahar ágyas |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
I. Szelim aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Szelim témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nemsokára sor került Palesztinára is, 1517-ben pedig meghódította a mamlúkok által irányított Egyiptomot.[3] Egyiptom meghódításának hírére a Hidzsáz önként behódolt neki, ezzel Mekka és Medina is a befolyása alá került. Így – mint a szent helyek védelmezője – felvette a kalifa címet.[3] A 13. századi mongol invázió idején a már akkor is csak névlegesen uralkodó kalifát a mamlúk szultán Bagdadból Egyiptomba menekítette. Szelim az utolsó Abbászida kalifát arra kényszerítette, hogy lemondjon szimbólumairól: a kardról és a próféta kaftánjáról). Egyúttal eltörölte azt a feltételt, hogy a kalifa a Kurajs-törzsből kell hogy származzon. A kalifa címet az oszmán szultánok 1924-ig megtartották.
Hódításai nyomán a Marokkói szultánság és néhány kisebb hegyi erőd kivételével a teljes arab világ oszmán fennhatóság alá került. Ettől fogva az oszmán szultánoknak megnőtt a hírnevük a muszlim világban. Az addig hagyományosan az iszlám világ legerősebb államának számító Egyiptom meghódítása után a két szent város, az egyiptomi befolyás alatt álló Mekka és Medina önként behódolt neki. I. Szelim uralkodása alatt kezdődött az arab népek török uralom alatti korszaka, ezzel együtt lassú hanyatlása is.
Szelim mindössze 8 évnyi uralkodás után 1520. szeptember 22-én rákbetegségben, egyes történészek szerint pestisben[4] hunyt el két és fél héttel 50. születésnapja előtt. Fia, Szulejmán követte a trónon.