I. Omár kalifa
iszlám kalifa / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Omár, azaz Umar ibn al-Hattáb (Omar Ibn al-Khattab) (Mekka, 581 k. – Medina, 644. november 3.) volt az iszlám második, a rásidún (igaz úton vezérelt) kalifája (uralkodott 634. augusztus 23-ától haláláig). Mohamed próféta egyik apósaként a szahába (társak) egyike, Abu Bakr alatt pedig a kalifa legfontosabb támasza volt.
I. Omár | |
Kalifa | |
Uralkodási ideje | |
634. augusztus 23. – 644. november 7. | |
Elődje | Abu Bakr |
Utódja | Oszmán |
Életrajzi adatok | |
Született | 581? Mekka |
Elhunyt | 644. november 7. (63 évesen) Medina |
Nyughelye | Prophet's Mosque |
Édesapja | Al-Khattab bin Nufayl |
Édesanyja | Ḥantamah bint Hishām |
Testvére(i) |
|
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Omár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Arab |
عمر بن الخطاب |
Tudományos átirat |
ʿUmar ibn al-H̱aṭṭāb |
Fordítás |
al-H̱aṭṭāb fia ʿUmar |
Nevéhez fűződik Szíria, Mezopotámia és Egyiptom meghódítása, az Arab Birodalom igazgatási alapjainak letétele és az iszlám időszámítás kialakítása.
Omár a Kurajs-törzs Adí klánjának tagja volt. Apjával, Hattáb ibn Nufajllal közösen politeisták voltak, és eleinte közösen üldözték az első muszlimokat. Ibn Iszhák Szírájában megtérését az alábbi módon írja le: Omár eltervezte, hogy meggyilkolja Mohamedet, de egy bálványimádó[1] útközben szemére vetette, hogy előbb otthon kellene rendet tennie: nővére, Fátima bint al-Hattáb és sógora, Szaíd ibn Zajd ugyanis tudtán kívül már csatlakoztak az iszlámhoz.
A feldühödött Omár rátört a testvérére, és csúnyán megütötte. Fátima vére kiserkent az ütés(ek) hatására, erre Omár elszégyellte magát, és elolvasta a Tá-há szúrát, ami annyira megérintette, hogy maga is áttért.