Havasalföld fejedelme From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Mircea vagy más néven Öreg Mircea (románul: Mircea cel Bătrân, fonetikusan:[ˈmirt͡ʃe̯a t͡ʃel bəˈtrɨn]), (1358 – 1418. január 31.[1]) havasalföldi fejedelem 1386. szeptember – 1394. november (?), 1397 január – 1418 január között.
| I. Mircea Mircea | |
 | |
| Havasalföldi fejedelem | |
| Uralkodási ideje | |
| 1386. szeptember 23. – 1394 novembere | |
| Elődje | I. Dan |
| Utódja | I. Vlad |
| Havasalföldi fejedelem | |
| Uralkodási ideje | |
| 1397 januárja – 1418. január 31. | |
| Elődje | I. Vlad |
| Utódja | I. Mihály |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | House of Basarab |
| Született | 1358 Curtea de Argeș |
| Elhunyt | 1418. január 31. Curtea de Argeș |
| Nyughelye | Cozia kolostor |
| Édesapja | I. Radu |
| Édesanyja | nem ismert a neve |
| Testvére(i) | I. Dan havasalföldi fejedelem |
| Házastársa | Tolmay Mária |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Mircea Mircea témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A történelmi források Havasalföld (Valachia) legjelentősebb uralkodójaként említik. Nevében az "öreg" jelentése, az akkori udvari szokások szerint a legelsőt – mármint az ilyen néven először trónon lévőt jelenti.
Öreg Mircea uralkodása alatt Havasalföld elérte mindenkori történelme alatti legszélesebb határvonalakat, északon az Olt folyó, délen a Duna, nyugaton a Vaskapu, míg keleten a Fekete-tenger határolta.
Uralkodása alatt megerősítette a gazdasági és adminisztrativ életet, ezüstérmeket veretett (melyek külföldön is forgalomba kerültek). Gazdasági előnyöket biztosított a litván és lengyel kereskedőknek. Megerősítette a régi erődítményeket, illetve újakat épített a Duna mentén, fejlesztette a hadsereget. 1388-ban megalapította a Cozia kolostort, később ide is temették el.
Aktív külpolitikát folytatott. Uralkodása kezdetén szövetséget kötött I. Péter moldvai fejedelemmel. 1389-ben támogatta a balkáni szövetséget a törökökkel szemben, valamint ugyanebben az évben elfoglalta és országához csatolta Dobrudzsát, ezért miután a törökök győztek a rigómezei csatában, I. Bajazid oszmán szultán Havasalföld ellen fordult, 1394-ben egy 40 000 főnyi sereg élén átkelt a Dunán. Mircea nem merte vállalni a nyílt összecsapást, ezért inkább a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, folyamatosan visszavonulva a Kárpátok fele. Október 10-én egy mocsaras területen sikerült győzelmet aratnia a török előhadak felett (Rovine-i csata), de nem sikerült döntő győzelmet kivívnia, így végül is egy Argeș folyó mellett megvívott csatát követően a Magyar Királyság területére menekült.
A törökök I. Vlad (a későbbi "Uzurpatorul", azaz "Trónbitorló") személyében saját bábjukat helyezték Havasalföld trónjára. Időközben Mircea Brassóban szövetséget kötött Zsigmond magyar királlyal, akivel együtt részt vett a magyar, francia, szerb, és egyéb európai csapatok által végrehajtott keresztes hadjáratában, amely a keresztes sereg katasztrofális vereségével végződött a nikápolyi ütközetben, de Mircea számára pozitív eredménnyel járt, mert sikerült visszaszereznie trónját.
A havasalföldi fejedelem ekkorra már igencsak megbecsült hadvezér volt, tekintettel az 1394-es csatákra, de hírnevét tovább erősítette 1397-ben és 1400-ban is, amikor erdélyi fosztogató körúton lévő török csapatokat győzött le.
A századfordulót követően Bajazid szultán újabb hadjáratra készült Havasalföld ellen, azonban 1402-ben vereséget szenvedett a Timur Lenk vezette mongol seregektől az ankarai csatában, ő maga pedig fogságba esett és nemsokára meghalt. Ezt követően a szultán négy fia között harcok kezdődtek a birodalom feletti uralomért. A harcokba Mircea is beleavatkozott, Muszát támogatva, aki rövid időre szultán is lett, de 1413-ban a szerbek által támogatott Mehmedtől vereséget szenvedett, ő maga életét vesztette és Mehmed lett az új szultán. A havasalföldi fejedelemnek rövid ellenségeskedés után sikerült megegyeznie a törökökkel. 1415-ben vállalta a haradzs fizetését:[2] az Oszmán Birodalom elismerte Havasalföld függetlenségét évi csekély 3000 aranyért cserébe. Azonban a törökök 1416-ban Mircea csapatait Szaloniki közelében szétverték, majd földúlták Havasalföldet, elfoglalták Turnu Măgurele és Gyurgyevó Duna-parti várait, s környékükből vilajetet szerveztek.[2]
Érdemes megemlíteni, hogy Mircea 1406-ban egész Ungrovalachia urának címezve magát fölsorolta az uralma alá került földeket: „a hegyen túli részeket”, a „tatár részeket”, Omlást, Fogarast, a szörényi bánságot, a Duna-völgy mindkét oldalát a Fekete-tengerig (Dobrudzsát).[2]
1418. január 31-én hunyt el természetes halálban, hátrahagyván országát fiára, I. Mihály fejedelemre.
Felesége Mária volt, valószínűleg magyar származású nemesasszony, de egyes kutatók szerint a karintiai Cilly nemesi családból származott.[forrás?] Hat gyermeke volt:
| Miklós Sándor † 1364. XII. 16. |
Doamna Mária | ? | ? | ||||||||||
| I. Radu * 1330 k. † 1383 |
Doamna Calinichia | ||||||||||||
| I. Mircea * 1358 † 1418. I. 31. |
Doamna Mara OO | ||||||||
| Tolmay Máriától | Tolmay Máriától | ||||||||
| I. Mihály * ? † 1420. VIII.-a |
II. Dan * ? † 1427 tavasza |
II. Vlad * 1393 † 1447. XII.-e |
I. Sándor * 1397 † 1436. XII.-e |
Anna | |||||
| ? | |||||||||
| NN (leány) | |||||||||
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
