Hőpajzs
From Wikipedia, the free encyclopedia
A hőpajzs fogalma az űrhajózásban használatos, és azt a felületet jelenti, ami elnyeli, szétsugározza a légkörbe való visszatéréskor az űrhajó felületén keletkező hő nagy részét, ezzel megóvja az érzékeny berendezéseket, illetve az űrhajóban tartózkodó űrhajósokat.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Minden olyan űrhajónak, amit légkörben való ereszkedésre és leszállásra terveznek, szüksége van valamilyen hőpajzsra, így a Földre visszatérő egységek, valamint a Mars és a Vénusz küldetések esetén már alkalmaztak ilyen részegységet, mert ez olcsóbb, mint fékezőrakétákat alkalmazni az űrhajó sebességének csökkentéséhez.
A hőpajzs különleges anyagokból készül, amire eddig kétféle megoldást alkalmaztak:
- Az első megoldásban a hő a hőpajzs anyagában lévő gázt szabadítja fel, ami hőáramlás útján elszállítja a hő nagy részét. Ezt alkalmazták az amerikai Mercury, Gemini és Apollo űrhajók esetében.
- A másik megoldásban hőt elnyelő anyagot használnak (ez valamilyen kerámia vagy kompozit anyag), ami elszigeteli a hőt az űrhajó többi részétől, a keletkezett hőt elnyeli és kisugározza. Ezt alkalmazták az űrsiklók esetében, ami tégla méretű, pontosan illeszkedő csempék formájában burkolta be az űrhajó alsó felületét. Ennek az anyagnak a sérülése okozta a Columbia űrrepülőgép 2003-as katasztrófáját, amikor a légkörbe való belépés után a szárny túlhevült, és az űrhajó felrobbant.
Az űrhajókon ezen kívül alkalmaznak hagyományos értelemben vett hőszigetelést például az üzemanyagtartályok vagy más, érzékeny berendezések körül.