Akkordnak vagy hangzatnak nevezzük a hangsor több meghatározott fokának együttes megszólalását. Meghatározott két fok megszólalása úgynevezett üres akkordot, három foké hármashangzatot, négyé négyeshangzatot ad stb.
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Az akkordok alapvető tulajdonságaival és viszonyaikkal, módosításaikkal és egymásba alakításukkal, tonikai funkcióikkal és azok alkalmazásaival, valamint az akkordfűzés és a szólamvezetés szabályaival az összhangzattan foglalkozik. Az akkordok nevezéktanának megértéséhez azonban elegendő azok szerkezeti felépítésével megismerkedni.
A legtisztább, természetes hangzatok a zenei hangok felhangsorának legerősebb első részhangjaiból állnak.
Üres hangzat
Egy zenei hang legerősebb felhangjai között csak az alaphang oktávjai és kvintje fordul elő, amik együtt a legharmonikusabb hangzatot eredményezik. A diatonikus hangsor 1. és 5. fokának együttes megszólalását ezért szokás a középső hangjától megfosztott hármashangzatnak is tekinteni, és ilyetén származtatása okán a neve üres akkord:
- üres akkord: tiszta kvint (c-g); jelölése: C5.
Hármashangzatok
Egy zenei hang felhangsorában az oktávok és a kvint után az alaphang terce a következő diatonikus fok, amely megszólal, így születik az első teljes hármashangzat (triád, triász), a dúr akkord (nagy terc esetén). A hármashangzatok alapvetően a diatonikus skála 1., 3. és 5. fokát szólaltatják meg, amelyek közül az 5. fok, a hangközökhöz hasonlóan, kromatikusan módosítható.
Alaphelyzetben, vagyis amikor az 1. fok egyben az akkord legalacsonyabb hangja is (más szóval: az alaphang van a basszusban), a hármashangzat az alaphang tercének minőségétől és kvintjének tisztaságától függően lehet
- nagy hármas (dúr akkord): nagy terc, tiszta kvint (c-e-g); jelölése: C
- kis hármas (moll akkord): kis terc, tiszta kvint (c-esz-g); jelölése: Cm, c
- bővített hármas: nagy terc, bővített kvint (c-e-gisz); jelölése: C+, C5+, Caug (augmentatio)
- szűkített hármas: kis terc, szűkített kvint (c-esz-gesz); jelölése: C°, Cdim (diminutio).
A hangközfordításhoz hasonlóan azonban hangzatfordítás is létezik. A hármashangzat fordításán értjük azt a műveletet, melynek során a basszusba nem az alaphangot, hanem annak tercét vagy kvintjét helyezzük:
- A hármashangzat alap állapotában az alaphangja van a basszusban. Az alaphang és a legfelső hang (akkord kvintje) (tiszta)kvint távolságban van, ezért az ilyen akkord megnevezése kvintakkord.
- A hármashangzat első fordításakor az akkord terce a basszusba kerül, alaphangja pedig a legmagasabb hang lesz. A legalsó hang (akkord terce) és a legfelső hang (alaphang) (kis)szext hangtávolságra van egymástól, ezért az ilyen akkordfordítás megnevezése szextakkord.
- A hármashangzat második fordításakor az akkord kvintje kerül a basszusba, terce pedig a legmagasabb hang lesz. A legalsó hang (akkord kvintje) és a középső hang (akkord alaphangja) (tiszta)kvart hangtávolságra van egymástól, a legalsó hang és a legfelső hang (akkord terce) (nagy)szext hangtávolságra vannak egymástól, ezért az ilyen akkordfordítás megnevezése kvartszextakkord.
Az elnevezések történeti oka, hogy eredetileg a megszólaló legalsó hangtól, vagyis a basszustól számították a hangközöket. A hangköz-fordítások az akkordok minősítését is megfordítják: egy szűkített akkord első megfordítása tehát egy bővített szextakkord lesz stb.
Négyeshangzatok
A felhangsorban megjelenő következő diatonikus fok, amely megszólal, a kis szeptim, így születik az első teljes négyeshangzat, a domináns szeptimakkord. A négyeshangzatok a diatonikus skála 1., 3., 5. és 7. fokát szólaltatják meg, amelyek közül az 5. fok hiányozhat, ettől azonban a hangzatot továbbra is négyeshangzatnak, ún. hiányos szeptimakkordnak tekintjük.
A hármashangzatok mindegyike kiegészíthető az alaphang 7. fokával, aminek révén a domináns szeptimakkord mellett további négyeshangzatok, ún. mellék-szeptimakkordok nyerhetők. Most a C hangra építhető négyeshangzatokat közöljük. Megjegyezzük, hogy az akkordok, különösen pedig a szeptimakkordok elnevezése országonként, zeneiskolánként változó, és még Magyarországon belül sem egységes.
- domináns szeptimakkord: nagy hármas, kis szeptim (c-e-g-b);
- hiper dúr (dúr, dúr major) szeptim: nagy hármas, nagy szeptim (c-e-g-h);
- pentaton (moll) szeptim: kis hármas, kis szeptim (c-esz-g-b);
- hiper moll (összhangzatos moll, moll major) szeptim: kis hármas, nagy szeptim (c-esz-g-h);
- bővített (hiperbővített, bővített major) szeptim: bővített hármas, nagy szeptim (c-e-gisz-h);
- bővített domináns (bővített kvintű domináns) szeptim: bővített hármas, kis szeptim (c-e-gisz-b);
- félszűkített (ti-, szubmoll) szeptim: szűkített hármas, kis szeptim (c-esz-gesz-b);
- szűkített szeptim: szűkített hármas, szűkített szeptim (c-esz-gesz-bebé);
- szűkített major (hiperszűkített) szeptim: szűkített hármas, nagy szeptim (c-esz-gesz-h);
A négyeshangzatok megfordításainak elnevezése ugyancsak a mindenkori legalsó hangtól számított hangközök szerint történik, tehát hogy a basszushangtól milyen hangköztávolságra van a szeptimhang, illetve az alaphang:
- Egy négyeshangzat első megfordítása, ha az akkord terce van a basszusban, ekkor kvintszextakkordról beszélünk.
- Egy négyeshangzat második megfordítása, ha az akkord kvintje van a basszusban, ekkor terckvartakkordról beszélünk.
- Egy négyeshangzat harmadik megfordítása, ha az akkord szeptimje van a basszusban, ekkor szekundakkordról beszélünk.
Fontos zenei szabály, hogy a négyeshangzatok megfordításai nem lehetnek hiányosak, vagyis a szeptimakkordok megfordításai mindig teljesek.
Összetettebb akkordok
A felhangsorban a szeptim után megjelenő diatonikus fokok már nagyon gyengék ugyan, de még tiszta hangzást biztosítanának. A négyeshangzatokra épülő összetettebb akkordok (ötös-, hatos- stb. hangzatok), és az akkordok egyébként is lehetséges alterációi azonban korántsem merítik ki a hangok pusztán logikailag felépíthető kombinációit, zeneileg ugyanis nem minden kombinációnak lenne értelme.
A négyeshangzatokra épülő összetettebb akkordok közül a leginkább használatos a szeptimakkordot a 9. fokkal bővítő nónakkord, ami még tovább bővíthető a 11. vagy 13. fokkal (undecim- és tredecim-[tercdecim-]akkord). Ezek a hangzatok a zenei gyakorlatban is sűrűn előfordulnak, de gyakran hiányos formában úgy, hogy a legmagasabb fok alatti fokok egyike-másika kimarad a hangzatból.
Az akkordok nevezéktana többé-kevésbé egységes, összefüggő rendszert alkot, ám a jelölések a hangszeres gyakorlatnak megfelelően szerteágazó, gyakran többértelmű vagy ellentmondásos jelentésű elemeket is tartalmazhatnak. Ha a hangjegyes ábrázolástól eltekintünk, akkor két fő jelölésrendszerrel találkozhatunk: a barokk korszaktól kezdve széleskörűen alkalmazott számozott basszus jelöléssel, és a hangszeres gyakorlat során elterjedten használt betűs akkordjelzéssel. Az egyes hangszereken megszólaltatható akkordokat az akkordjátékhoz mellékelt technikai útmutatóval együtt szokás ún. akkordtáblázatokban és/vagy fogástáblázatokban összefoglalni.
Számozott basszus
A számozott basszus jelölés eredetileg a lekottázott basszus szólam hangjegyei fölé írt számokkal azonosítja az akkordokat. A hangnem ismeretében azonban a szólamkotta is elhagyható, és a számozott jelölést ekkor az alaphang (ami fordítások esetén nem azonos a basszussal) római számmal jelzett foka mellé írják. Az aktuális hangnem alapskálájától való eltérésekre a felső indexbe kiírt módosítójelekkel lehet utalni. Az egyes akkordtípusokhoz tartozó fontosabb számjelölések a következőképpen alakulnak:
- alaphelyzetű hármashangzat: /semmi/
- hármashangzat első fordítása (szextakkord): 6
- hármashangzat második fordítása (kvartszextakkord):
- alaphelyzetű négyeshangzat (szeptimakkord): 7
- négyeshangzat első fordítása (kvintszextakkord):
- négyeshangzat második fordítása (terckvartakkord):
- négyeshangzat harmadik fordítása (szekundakkord): 2
Így például az ötödik fokra épülő kvintszextakkordot a következőképpen jelöljük számozott basszussal:
Betűs akkordjelölés
Ezeket a jelzéseket a főleg a jazzben és általában a szórakoztató zenében széleskörűen alkalmazzák, és országonként szintén mutatkozhatnak kisebb eltérések. A magyar gyakorlat az angolszász rendszert elvben változtatás nélkül átvette, de találkozhatunk a H hang magyar jelölésének megtartásával (ami leszállítva azonban már Bb).
Eredendően a betűs akkordjelölés egy hangnévjelzéssel kezdődik, amit az akkordtípus, valamint az esetleges fordítás vagy eltérő basszushang (ún. perbasszus) megjelölése követ, például C: C-dúr akkord, C/E: C-dúr akkord E basszussal, azaz szextfordítás, vagy: Ab/Bb: Asz-dúr akkord B basszussal, Ab7/Bb: Asz-dúr domináns szeptimakkord B basszussal.
Hangnévjelzésen a szükséges módosítójellel megtoldott alaphangot értjük (például A, C#, Eb), az angol-amerikai kultúrkörben azonban a magyar H hangot B-vel, a B-t Bb-vel jelölik. Az alaphang nagybetűs jelölése további jelzés nélkül is dúr hármashangzatra utal. Moll hármas vagy abból származtatott szeptimakkord stb. esetén a minor szóból származó min, mi, m illetve - jelölés egyaránt használatos, de az alaphang kisbetűs jelölése is jelölheti ezt.
Az akkordtípust számjelölések, illetve azokat megelőző rövidítések azonosítják. Az egyes számjelölések a következő fokok megszólalását jelzik:
- /semmi/: 1-3-5 (hármashangzat)
- 2: 1-2-3-5 (hozzáadott szekund, add2)
- 4: 1-3-4-5 (hozzáadott kvart, add4)
- 5: 1-5 (üres akkord)
- 6: 1-3-5-6 (kvintszextakkord, e jelölés vonatkozásában az „alaphang” a basszus hangját jelenti, azaz: hármashangzat hozzáadott nagy szexttel)
- 7: 1-3-5-7 (kis szeptim, azaz domináns szeptimakkord, -7, m7, min7 esetén értelemszerűen moll szeptimakkord, o7 esetén kivételesen szűkített szeptimakkord)
- M7, Ma7, Maj7, maj7, háromszög : 1-3-5-7, nagy szeptim, azaz major szeptimakkord
- 9: 1-3-5-7-9 (nónakkord)
- 11: 1-3-5-7-11 (undecimakkord)
- 13: 1-3-5-7-13 (tredecimakkord)
A számjelölések előtt (az akkordtípus jelölésének keretében) alkalmazott rövidítések a következők lehetnek:
- dom: a domináns akkord jele, a dom7 akkordjelzés helyett azonban a legtöbbször csupán a 7 szám jelöli a domináns szeptimakkordot, vagyis a rövidítés elhagyható;
- aug: a bővített kvintű akkord jele, a bővítés jelzésére néha a + jelet is használják;
- dim: a szűkített akkord jele, a szűkítés jelzésére néha a 0 számjegyet is használják;
- áthúzott 0: a félszűkített szeptimakkord jele, néha a moll szeptimből a kvint lefelé történő módosításával (7b5) származtatják;
- sus: a késleltetett (suspensus) akkord jele, sus2 esetén a terc helyett szekundot, sus4 esetén a terc helyett kvartot játszunk, majd a hangzat rögtön oldódik a megfelelő dúrra vagy mollra;
- add: az akkordhoz adott további (additae) fokok jelzésére szolgál.
Ezen kívül az akkordjelzés kiegészülhet az egyes fokok módosításának jelzésével, ami rendre a megfelelő módosítójel és a fokszám hozzáírását jelenti. Az akkordfordításokat vagy az akkordtól idegen basszushangot (pl. orgonapont esetén) a betűs akkordjelölésben a basszus hang konkrét megnevezésével jelezzük, amit az akkordjelölést követő / jel után írunk. Stilisztikai megjegyzés, hogy a basszus kivételével a hangnévjelzést követő valamennyi kiegészítő jelet szokás a felső indexbe írni.
Példák:
| Akkord | Megszólaló hangok | Akkordtípus |
| C | C + E + G | dúr akkord |
| Cm, c | C + Eb + G | moll akkord |
| Cdim, C0 | C + Eb + Gb | szűkített akkord |
| C7 | C + E + G + Bb | domináns szeptimakkord |
| CM7 | C + E + G + H | dúr major szeptimakkord |
| Cm7 | C + Eb + G + Bb | moll szeptimakkord |
| CM7+5 | C + E + G# + H | bővített major szeptimakkord |
| Cm7b5 | C + Eb + Gb + Bb | félszűkített szeptimakkord |
| Cdim7 | C + Eb + Gb + Bbb | szűkített szeptimakkord |
| C9 | C + E + G + Bb + D | domináns nónakkord |
| Cm9add7# | C + Eb + G + H + D | összhangzatos moll-nónakkord |
| Cm7add11 | C + Eb + G + Bb + F | moll szeptimakkord hozzáadott undecimával |
| C13add9b5b | C + E + Gb + Bb + Db + (F) + A | nagytercű félszűkített tredecimakkord |
Kétféle hangzat-rendszer létezik:
- latin: ide tartoznak a francia, a spanyol és olasz zene. Ez a rendszer a dúr skála alaphangjára és annak hangsorára támaszkodva képezi a különböző hangzatokat, amelyek számát 13 törzshangzatban állapítja meg, és minden más hangzati alkalmazást a mesterséges alakítás variánsaira vezet vissza. Emellett rendszerét a disszonáns akkordok egyetlen változatlan feloldási szabályára alapozza.
- germán: ez a fajta a német és vele (kulturálisan) rokon területeken terjedt el. Ez a rendszer a dúr skála hangsora mellett még a moll skáláét is képződési kiinduláspontul veszi, és ezáltal a hozzátartozandóság alapján nemcsak kiszélesíti, hanem sokkal bonyolultabbá teszi.
A két rendszerben eltérők az elnevezések, de a végeredmény ugyanaz.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
