Hosszkontrakció
From Wikipedia, the free encyclopedia
A fizikában a hosszkontrakció vagy relativisztikus rövidülés olyan jelenség, melyet egy szemlélő egy hozzá képest nagy sebességgel mozgó tárgy esetében figyelhet meg. Ezt a megállapítást először Hendrik Lorentz fogalmazta meg, ezért gyakran hívják Lorentz-rövidülésnek vagy Lorentz–FitzGerald-rövidülésnek is.
A rövidülés csak a fénysebességhez közeli sebességeken figyelhető meg, a mindennapi sebességeken elhanyagolható ez a hatás, bár elvileg minden sebességre igaz. A rövidülés a megfigyelt mozgó tárgy mozgásával egyirányú.
Például 42 300 km/s sebességen a hossz még az eredeti 99%-a. (A fény sebessége 299 792 458 m/s). Ahogy a sebesség közelít a fény sebességéhez, a hatás dominánssá válik, mint azt az alábbi egyenlet mutatja:
ahol
a test hossza nyugalomban,
a megfigyelő által észlelt hosszúság,
a relatív sebesség a megfigyelő és a mozgó tárgy között,
a fénysebesség,
és a Lorentz-tényező:
.
A relatív mozgáskor a tárgy hossza az a táv, amelyet egy ponthoz viszonyítva a tárgy két végének szimultán mérésekor kivonnak egymásból. Még általánosabb konverzió kapható a Lorentz-transzformációból.