A nílusi víziló (Hippopotamus amphibius) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a vízilófélék (Hippopotamidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Vízilócsorda a zambiai Luangwa-völgyben | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hippopotamus amphibius Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Pirossal az egykori, zölddel a jelenlegi | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nílusi víziló témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi víziló témájú médiaállományokat és Nílusi víziló témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Származása
Nevük ellenére nem a lovak a legközelebbi rokonai, de nem is a disznófélék, bár sokáig a legtöbben így vélték, egyebek közt a bikák röfögésre emlékeztető hangja miatt. A DNS-ek összehasonlításából meglepetésre kiderült, hogy legközelebbi rokonaik a cetek (Cetacea); emiatt manapság a vízilovakat és a ceteket a Whippomorpha nevű alrendbe foglalják össze.[1][2] Még meglepőbb azonban, hogy Ernst Haeckel 1866-ban kiadott törzsfája a vízilovakat a cetek közeli rokonaiként ábrázolja. Máig sem tudni, Häeckel hogyan jutott erre a (helyes) következtetésre.
Előfordulása
Az utolsó jégkorszak előtt Észak-Afrikában és Európában is sok helyütt éltek. Hidegebb éghajlaton is honosak voltak, ha a víz télen sem fagyott be. Ma már Egyiptomból is eltűnt, ahol a történelmi időkben még nagy számban megtalálható volt. Bár nílusi vízilónak hívjuk, mára már a Nílusból is kihalt. Ma már csak nagyobb tavakban, gyenge sodrású folyamokban él, illetve ezek partján.
Uganda, Szudán, a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részének, Etiópia, Gambia, Tanzánia, Mozambik, Botswana, Dél-afrikai Köztársaság, Zambia és Zimbabwe tavaiban, folyóiban lelhető fel.
Kolumbiába betelepítették.
Megjelenése
Átlagosan 3,5 méter hosszú, és 1,5 méter marmagasságú, nőstényeknél 1300 kilogramm, hímeknél 1500 kilogramm testtömegű állat. Az öregebb hímek ennél jóval nagyobbra is megnőhetnek, tömegük a 2660–3200 kilogrammot is elérheti. A legnagyobb példány, amelyről hiteles adatok állnak rendelkezésre, a Müncheni Állatkertben élt, tömege 4500 kg volt, a vadon élő példányok azonban nem érnek el ekkora méretet. Teste csaknem teljesen csupasz, de a farok végén egyfajta szőrbojt figyelhető meg, és erős szőrszálak vannak a szájnyílás környékén is. Hatalmas szájában több fog is agyarrá módosult, amelyek nem ritkán 40–70 centiméter hosszúra is megnőhetnek.
A hímek egész életük során nőnek, míg a nőstények 25 éves korukra általában elérik végleges méretüket. A tehenek kisebbek, mint a bikák. Nagy tömegük ellenére is gyorsabban futnak az embernél.
A szemük, a fülük és az orruk is a koponya tetején található, így nem kell kiemelni a fejüket a vízből, hogy lássanak, halljanak, illetve levegőt tudjanak venni. Így védekeznek a napsütés ellen, valamint egyéb módon, amit szokás olykor „véres verejtéknek” nevezni, noha ez se nem vér, se nem verejték. Ez az anyag színtelenül választódik ki az állat testfelületére, ott narancssárgás-vöröses színű lesz percek alatt, majd végül bebarnul.
Sok jellemzőjük van, ami a speciális vízi életmódra utal. A csupasz test, a faggyúmirigyek hiánya, az úszóhártya stb.
Életmódja
Nappal tipikusan alszanak, éjszaka aktívak, ekkor keresik táplálékukat. Szinte kizárólag növényeket esznek, de újabb kutatások szerint olykor állati eredetű táplálék is kerül a többrekeszes gyomrukba. Aszály idején képesek akár 50 km-t is megtenni naponta, hogy táplálékot keressenek. Átlagosan 50 kg-ot esznek naponta.
A sekély vizeket kedvelik, és bár úgy tűnik, hogy úsznak, többnyire állnak a vízfenéken.
A kifejlett állatok 3-5 percenként jönnek fel a felszínre levegőt venni, ez a borjak esetében 2-3 perc. Ez a folyamat automatikus, olyannyira, hogy a víz alatt alszanak, és ekkor is a felszínre bukkannak a megfelelő időközönként anélkül, hogy felébrednének. Víz alá merüléskor orrnyílásukat bezárják.
Általában ártalmatlan állatok, de veszélyessé válhatnak, ha elvágják a vízhez visszavezető útvonalukat, vagy veszélyeztetve érzik kicsinyüket.
Szaporodása
Az egész év során képesek szaporodni, de februárban és augusztusban erősen megnő a vehembe esések száma, aminek következtében az esős időszakban, vagyis októberben és áprilisban legnagyobb az ellések száma. A tehén 3 napig folyat, ezalatt kell a bikának megtermékenyítenie.
A vemhesség 227-240 napig tart. Az újszülött a víz alatt jön a világra, 27 és 50 kg közti tömeggel. Torpedószerűen lökődnek ki anyjuk testéből. Szinte mindig egy utód születik, de megfigyeltek már ikerszülést is. A hímek 6 és 14, a nőstények 7 és 15 éves koruk között érik el az ivarérettséget. A borjak 6-9 hónapos korukig szopnak, többnyire a víz alatt, de megfigyeltek már parton szopó kicsiket is. A kis vízilovak rendszeresen láthatók a mamájuk hátán, ha a víz még túl mélynek bizonyul a számukra. Egyébként a víziló előbb tanul meg úszni, mint járni. Körülbelül 40 évig élnek.
Magyarország állatkertjeiben élő példányok
Magyarországon három állatkertben él nílusi víziló: Budapesten Tücsök és Jusztina, Debrecenben Szigfrid és Linda, Pécsett pedig Bálint és Ágnes.
Fővárosi Állat- és Növénykert
Az 1893-ban kialakított első vízilómedence a jelenlegi vízilókifutó és a flamingók kifutója közötti sétány helyén állt.[3] Az 1909 és 1912 közötti átépítés során megépült az „Elefántház” (hivatalosan Vastagbőrűek háza) és egy új medence.[3] A vízilovak 1912 óta az Elefántházban laknak,[4] de az ahhoz kapcsolódó új medence kicsinek bizonyult, ráadásul az állatokat sem lehetett benne jól látni.[3]
1932-ben Nadler Herbert és Anghi Csaba kezdeményezésére alakították ki a ma is használt medencét.[3] Az Elefántházat azóta többször korszerűsítették, a belső medencét 1999-ben felújították.[4] Érdekesség, hogy az Elefántház eredeti tornyát 1915-ben le kellett bontani, mert az Oszmán Birodalom azzal fordult a külügyminisztériumhoz, hogy a kupola sértő számukra. Mivel az első világháborúban a törökök a Monarchia szövetségeseként harcoltak, így a kérésüket teljesítették. 1999-ben a jelenlegi kupolát az eredeti tervek alapján építették meg (előtte óvatosságból egyeztettek a Budapesti Iszlám Közösséggel).[5]
A medencék feltöltéséhez az 1930-as évek vége óta a Széchenyi gyógyfürdő termálvizét használják: a 2-es kúttól (Szent István-forrás) csővezeték vezet a vízilovak külső és belső medencéjéhez (mivel a feltörő termálvíz túl forró volna, így hideg vízzel keverve).[4]
Korábban tudományos munkában is megjelent, hogy a budapesti vízilovak rendkívüli termékenysége „nem kis mértékben a Széchenyi fürdő termálvízének köszönhető”.[6] Napjainkban Hanga Zoltán úgy nyilatkozott, hogy bár nem bizonyítható, de „amióta belekeverik az állatok vizébe, egyértelműen számottevő a különbség a világ más állatkertjeinek termékenységével szemben”.[7]
Nagyerdei Kultúrpark
Debrecenben korábban a vízilovak medencéjét gyógyvízzel töltötték fel; a szomszédos fürdőt egy csővezeték kötötte össze a parkkal. Mivel a víz szállítására használt cső az ezredforduló táján tönkrement, így azóta megszűnt ez a lehetőség.[8]
Pécsi Állatkert és Akvárium-Terrárium
Az Akvárium-Terrárium 1985-ös Munkácsy Mihály utcába történő átköltöztetésével felszabadult az állatkert területén lévő régi épület. Közel 10 évvel később lett lehetőség az épület átépítésére, ekkor döntötték el, hogy vízilóházzá alakítják. Első lakója 1994-ben Bálint volt.[9]
Bálint mind a vízilóházban kialakított belső medencét, mind az ahhoz kapcsolódó kifutóját időről időre kinőtte, így azt a meglévő épület nyújtotta lehetőségeken belül többször is bővíteni kellett. A nyarakat nem a vízilóházban, hanem egy kis medencével ellátott külső kifutóban töltötte, de idővel már ez is szűkösnek bizonyult.[9]
Mivel éveken át folyt a vita az állatkert átépítése, esetleges áttelepítése témájában, így ennek lezárultáig nem volt lehetőség az állatkert fejlesztésére. A kérdés eldőlése után megkezdődhetett egy teljesen új, tágas medencével és hozzá tartozó szárazföldi résszel rendelkező, a régi vízilóházhoz kapcsolódó vízilókifutó építése, amely 2007-ben készült el. Az állatkert teljes átépítése során a régi vízilóház is átépítésre és kibővítésre került; rossz idő esetén a látogatók az épületben, biztonsági üvegen keresztül figyelhetik az állatokat.[9]
Kultúra
A víziló bumfordi alakja miatt szintén gyakori szereplője az állatszereplős mesekönyveknek és rajzfilmeknek, ahol jellemző tulajdonságokként általában a nagy testmérete, tömege és a szája van kihangsúlyozva.
Az ókori Egyiptomban királyi időtöltés volt a vízilóvadászat, egyes feltételezések szerint Tutanhamon fáraó halálát egy félresikerült vízilóvadászat okozhatta. Számos ábrázoláson láthatóak vízilovak, nem csak a vadászat közben, hiszen amellett, hogy vadásztak rájuk, tisztelték is őket: az egyiptomi vallás egyik népszerű házi istenét, a terhes anyákat és a gyermekeket óvó Tauret istennőt krokodilfejjel és vízilótesttel ábrázolták.
Érdekesség
- 1893-ban került az első víziló a Budapesti Állatkertbe, amely állítólag a maga idejében Európa legnagyobb[10] vízilova volt, és tekintélyes kort ért meg, 1917 novemberében pusztult el.
- Vastag bőréből készül a hírhedt vízilóbőrkorbács, amely sok afrikai ország rendőrségénél még ma is rendszeresítve van.
Jegyzetek
További információk
Kapcsolódó szócikkek
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
