Hindu templomépítészet
épitészi stílus / From Wikipedia, the free encyclopedia
A hindu templomépítészet teológiai hagyományok által szabályozott, szigorú geometriai formák rejtett jelentésein alapuló építészeti stílus, amely az 5. századtól kezdve mind a mai napig meghatározza a hindu vallás legszentebb kegyhelyeinek kialakítását és azok építési munkálatait szerte a világon.
Ez a szócikk építészetről szól. Hasonló címmel lásd még: Hindu templom. |
Ebben a szócikkben az ind nevek magyaros átírásban szerepelnek. |
Ebben a szócikkben a dravida nevek magyaros átírásban szerepelnek. |
A buddhista, hindu és dzsain tradíciók már évszázadok óta együtt élnek az indiai szubkontinensen. A különböző vallások követői között a legváltozatosabb hiedelmek, ezzel együtt a templomok formáinak bizonyos keveredése figyelhető meg. A buddhisták építették a legkorábbi fennmaradt szentélyeket Indiában, egyúttal létrehozták azt a modellt is, amelyen az 5. századtól kezdve a korai hindu építészet alapult, amikor már a hinduizmus lett az uralkodó vallás a szubkontinensen. A hindu építészet máig erőteljesen támaszkodik bizonyos ősi bennszülött hagyományokra, ezzel együtt az évszázadok folyamán fokozatosan kifejlesztett egy különleges építészeti önkifejezési stílust, amelyet a hindu befolyás alatt álló dél-ázsiai térség számos vidékén átvettek és a helyi jellegzetességekkel vegyítve továbbfejlesztettek. A hindu építészet erősen befolyásolta a ma viszonylag kis számú dzsaina közösség vallási építészetét is.
Az ősi tanok, az úgynevezett ágamák és sásztrák rögzítik az istentiszteletek rituális formáit a templomon belül. A szövegek előírják a templom (hindi: mandir) építésének módját, valamint azt is, hogyan imádják (aradhana) bennük az istenségeket. Az istentisztelet módja összhangban van az irányzat jellegével, azaz saiva, vaisnava vagy sakti (ezekben Siva, Visnu vagy Sakti ősereje, energiája a legfőbb tisztelet tárgya). Jelenleg több mint 500 szanszkrit kézikönyvet ismerünk, amelyek a hindu templomok minden építéshez szükséges adatát – a tervezés, felavatás, karbantartás, javítás különböző szempontjait figyelembe véve – tartalmazzák.
A sásztrák, az ősi hindu szövegek pontosan meghatározzák a templomok elhelyezésének, szerkezetének szabályait. Teológiai hagyományok írják elő a teljes kompozíció összképét, de ezeken a struktúrákon belül bizonyos egyedi stílusok is felfedezhetők.
A nyugati művészet- és építészettörténet a hagyományos felosztás szerint három meghatározó építészeti stílust különít el a hindu templomépítészetben: az északi, vagy nágara (városi); déli, vagy dravida; illetve vészara (dekkáni) formákat.
A hinduizmus jelenleg az elsődleges vallás Indiában. Történelme során többször háttérbe szorult, különösen a 11. századtól kezdve, amikor a muszlim hódítók elfoglalták az ország északi részét, tönkretéve számos hindu építészeti emléket. Az iszlám vallási építészet alapvetően különbözik mind térbeli, mind építészeti koncepciójában a buddhista vagy hindu épületektől, így kezdetben a delhi szultánok, majd később a mogul hódítók kevéssé becsülték meg India ősi vallásainak korai alkotásait. A brit fennhatóság alatt, a 19. század közepétől jelentős kulturális értékmegőrzés vette kezdetét, amelynek következtében fokozatosan váltak a Nyugat számára is ismertté az elfeledett, kimagasló művészettörténeti emlékek.