Hetman
From Wikipedia, the free encyclopedia
A hetman a 16–18. századi Lengyel–Litván Unióban használt katonai cím; a hetman wielki (nagyhetman) volt a fegyveres erők parancsnoka, a király távollétében a hadvezér is.
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében a cirill betűs szláv nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
A hetman (belarusz nyelve: Гетман, csehül: Hejtman, latinul: capitaneus, lengyelül: Hetman, litvánul: Etmonas, oroszul: Гетман, románul Hatman, ukránul: Гетьман) közép-kelet-európában használt katonai cím és rang, amelyet az országok vezető katonai parancsnokai viseltek.
A címet egyes esetekben az uralkodók adományozták adott időszakra vagy élethosszig, más esetekben a hetmanok önmagukat nyilvánították hetmannak, de előfordul, hogy az utókor visszamenőleg hetmannak tekint katonai vezetőket, akiket a kor dokumentumai soha nem neveznek hetmannak.
A cím eleinte nagyobb, országnyi seregek vezetőjét jelentette, idővel azonban kisebb, pár száz, pár ezer fős hadjáratok vezetőit is hetmannak titulálták.
A szó valószínűleg a német Hauptmann (kapitány) szó lengyel átvételével keletkezett. Alakulását vélhetően befolyásolta a török atamán szó, amely a lovasok vezetőjét jelentette.
Ukrajnában a hetman (ukránul: hetyman, cirill betűkkel: гетьман) szó egy változatát, az atamánt a doni kozákok katonai vezetőjének (16. sz.) és a Dnyepertől keletre fekvő területek fejedelmének (17–18. sz.) megjelölésére használták. Atamánnak hívták az egyes nagy kozák seregek választott parancsnokát is. Atamán volt a neve a különféle nagy oroszországi kozák seregek választott parancsnokának is. 1723 után azonban csak a falvak atamánjait választották meg a kozákok.