Harmadik keresztes hadjárat
keresztes hadjárat (1189–1192) / From Wikipedia, the free encyclopedia
A harmadik keresztes hadjárat (1189–1192) a nyugati kereszténység három leghatalmasabb államának (Anjou Anglia, Capeting Franciaország, Német-római Birodalom) kísérlete volt a Szentföld visszahódítására a Jeruzsálemi Királyság hadseregének megsemmisülése és a főváros eleste után (1187). A próbálkozás részben sikerült, mivel bevettek két fontos várost, Akkót és Jaffát, és Szaladin ajjúbida szultán sok korábbi győzelmét visszájára fordították, magát Jeruzsálemet azonban nem tudták elfoglalni, márpedig ez lett volna a hadjárat legfőbb politikai és vallási célja.
Harmadik keresztes hadjárat | |||
Keresztes háborúk | |||
Akkó ostroma | |||
Dátum | 1189–1192 | ||
Helyszín | Közel-Kelet, Levante | ||
Casus belli | Jeruzsálem eleste | ||
Eredmény | eldöntetlen | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmadik keresztes hadjárat témájú médiaállományokat. |
A második keresztes hadjárat (1147–1149) kudarca után a zengida dinasztia uralkodott az egyesített Szírián, és harcban állt a fátimida Egyiptom kalifáival. Végül Szaladinnak sikerült uralma alá vonni mind Egyiptomot, mind Szíriát, megnövekedett politikai és katonai erejével 1187-ben diadalmaskodott a keresztes államok felett, és megszállta Jeruzsálemet. II. Henrik angol és II. Fülöp francia király viszálykodásuknak véget vetve új keresztes hadjáratra szánta el magát. Henrik 1189. július 6-án bekövetkezett halála után az angol korona fiára, Oroszlánszívű Richárdra szállt, és az angol keresztes kontingens irányítása is az ő kezébe került. Barbarossa Frigyes, az idős német császár is engedett a fegyverbe hívásnak, és nagy létszámú hadsereget vezetett át a Balkánon és Anatólián. A rúmi szeldzsuk szultanátus felett aratott győzelmek után azonban 1190. június 10-én belefulladt egy folyóba, és nem érhetett el a Szentföldre. Halála nagy elkeseredést váltott ki a német keresztesek között, a legtöbbjük visszafordult, és hazament.
Miután az egyesült keresztes had kiverte a muszlimokat Akkóból, Fülöp – akárcsak a megmaradt német kontingens parancsnoka, V. Lipót osztrák herceg – 1191 augusztusában elhagyta a Szentföldet. 1192. szeptember 2-án Richárd és Szaladin megkötötte a jaffai egyezményt, amelynek értelmében Jeruzsálem muszlim fennhatóság alatt maradt, de fegyvertelen keresztény zarándokok és kereskedők szabadon látogathatták a várost. Richárd 1192. október 9-én utazott el Palesztinából. A harmadik keresztes hadjárat részsikerei lehetővé tették, hogy Cipruson és a szíriai partvidéken továbbra is keresztény államalakulatok működjenek.
Jeruzsálem elfoglalásának kudarca váltotta ki a negyedik keresztes hadjáratot (1202–1204), ám az európaiaknak csupán a hatodik keresztes hadjárat során, 1229-ben sikerült rövid időre visszanyerni a fennhatóságot a főváros felett.